Tóth Ferenc: A makói rév és híd. A Makói Múzeum Füzetei 19. (Makó, 1977)
és a villanytelepen foglalta le, a többit pedig a híd melletti ún. Galambos ligetben és a Maroslele melletti tölgyerdőben termelték ki. A szükséges vasat pedig Varga Lajos, Búzás Tibor és Zeitler Gusztáv vaskereskedőtől biztosították. 8 4 A faanyag előkészítésére Nagy Ferenc továbbá Pollák és Schwartz fűrésztelepeket, a vas előkészítésére pedig a SZCSV gépjavító műhelyt és Diós Antal gépműhelyét jelölték ki. A 25-30 centiméter hosszú 3 ezer darab kovács-szeget és kapcsot 27 makói kovács készítette el. Az építéshez szükséges köteleket Kiss Ernő és özv. Benkő Ernőné köteles mesterektől szerezték be. A SZCSV gépjavító műhelye 7 ezer darab ácskapcsot, 10 oszlopemelőt és 50 cölöptoldáshoz szükséges szorítógyűrűt készített. A hídnál naponta 200 makói ember és 20-40 kocsi dolgozott. A helyreállítás három soros pilotázással történt. A munkálatok október 18-23-ig tartottak, 24-én reggel már átadták a forgalomnak. 8 5 A provizórikus híd minőségéről Szabó Imre városi főmérnök örömmel jelentette, hogy teherbírása azonos a felrobbantás előtti híddal. December közepén hirtelen nagyot áradt a Maros, ezért a híd középső nyílása alatti fajárom csoportot alámosta a víz, és az megsüllyedt. 8 6 A polgári városparancsnokság a forgalom biztosítása érdekében a SZCSV üzemvezetőségéhez fordult segítségért, ugyanis Makó egyetlen hídszakértője, Szathmáry Béla műszaki főtanácsos, a vasúttársaság alkalmazottja. Szakértői véleményében, amelyet december 18-án állított össze, többek között ez áll: „Az orosz katonai parancsnokság által eszközölt provizórikus helyreállítás csupán a Maros rendes — kisebb — vízállása mellett felel meg a kellő biztonságú teherbírásnak és a vízszint nagyobb különbségű ingadozásánál, mint pl. a mostani erős őszi és téli áradásoknál fellépő erős vízáramlás okozta kimosások a csupán kézi erővel, alacsony vízállásnál, kellő mélységre le nem vert cölöpépítményt a legkomolyabban veszélyezteti. Ehhez járul a most következő téli időben esetleg bekövetkező jégtorlasz veszély, ami nagy vízállás mellett rendkívül veszélyes lehet mind a közúti, mind a felrobbantott vasúti hídra nézve. Mostani állapotban — és a mai háborús viszonyok mellett — a közúti hídvasszerkezetének helyreállítására számítani nem lehet és így csupán az orosz katonai fahíd provizorium fenntartására és biztosítására kell törekedni. Ezt véleményünk szerint csak úgy lehet elérni, ha a meglévő ideiglenes jármot a ki- és elmosás ellen biztosítjuk az által, hogy azt egy mélyebbre levert cölöpsorral vesszük körül a vízfolyás felöli oldalon és nagyobb mennyiségű terméskő hányással látjuk el, amit aztán állandó figyelés és mérés ( szondázás) mellett állandóan pótolni kell. A legsürgősebb munkák a meglévő cölöpépítmények kikötése, ami a vasútihíd pillérjéhez (semmi esetre sem a levegőben lógó vasszerkezethez) és a mederbe esett vasszerkezethez történhet. Amennyiben a cölöpépítmény mozgása (süllyedése és oldal mozgása ) nem állna meg, és nagyobb értéket érne el, úgy az egész cölöpépítményt újból és alaposabban (cölöpverő géppel) kell megépíteni, amit véleményünk szerint csak katonai erő tud megoldani." 8 7 Dr. Könyves-Kolonics József városparancsnok elnökletével 1945. január 5-én a hidak jégzajlás elleni biztosítása tárgyában értekezletet tartottak és Szathmáry fő8 4 MVL Polgármesteri iratok 1944. 22 820. 8 4 MVL Polgármesteri iratok 1944. 23 347. 8 6 MVL Polgármesteri iratok 1944. 251 336. 8 7 MVL Polgármesteri Hivatal iratai. 1944. 25 131. 53
