Tóth Ferenc: A makói rév és híd. A Makói Múzeum Füzetei 19. (Makó, 1977)
tanácsos javaslatára elhatározták, hogy mintegy 30 cölöpből álló cölöpsort vernek le az alátámasztó szerkezet alá és 90 m 3 kőtöltést készítenek. Mindez erős feliszapolást fog okozni, így a szovjet hídépítők irányításával készült pilotázás megszilárdul és további süllyedése megszűnik. A provizórikus fahíd védelmére 1945. augusztusában a Folyammérnöki Hivatal megtervezi a három felállítandó jégtörőt. A vasúti híd rekonstrukciójára is igen hamar sor kerül. Kiss András rozsnyói lakos, aki 1945-ben átmenetileg Makón lakik, írásban ajánlatot tesz január 8-án, hogy 20 ezer pengőért statikailag kifogástalan állapotba hozná a vasúti hidat. 88 Másnap Kotormán Antal indítványozza a híd kiemelését, nehogy a jégzajlás összezúzza. A polgármester felhívására 1945. áprilisában kezdenek hozzá a kiemeléshez és július 4-én adják át a forgalomnak. 8 9 Egyelőre egy pár személyvonat közlekedik: Makóról indul 10 órakor, Szegedre érkezik 11,37-kor, Szegedről indul 12,30-kor, Makóra érkezik 14,07-kor. 9 0 Az országban ez volt az első híd, amelyet — polgári erőből — véglegesen helyreállítottak. Államosítás Annak idején a szeged-nagyszebeni út építésekor a város magára vállalta a a helység szélétől a hídig az útépítést és magának a hídnak a költségeit is. Ezt követően az út állami kezelésbe ment át, de az út tartozéka, a híd továbbra is a városé maradt. Ez a kettősség semmiesetre sem szerencsés, de a város érdeke ezt így kívánta. Az államosítás gondolata először az 1923. november 21-i képviselőtestületi ülésen vetődött föl. A vasúttársaság röviddel ezelőtt nyilatkozott a híd visszaadásáról, ami azt jelentette, hogy a fahíd fenntarásának költségeit a városnak kell fedezni. Verdán Endre vetette fel először, hogy a fenntartás nehéz terhétől mentesüljön a város, állami kezelésbe kellene felajánlani. Ezt akkor nem egy honatya a város javainak elkótyavetyéléseként fogta fel. 9 1 Nikeszki polgármester valamivel később a minisztériumban próbált eljárni, de ott 1925. márciusában kijelentették, hogy az állam nem szívesen, csak kényszerből venné át a hidat, ha a város végképp nem tudja vállalni a fenntartását. A tulajdonjog átvételéért semminemű térítést nem fizethet és egy új vashíd építési költségére szintén nincs anyagi fedezete. így tehát — mint a fahíd verésekor — most az acélhíd megvalósításakor is a városnak kell áldozatot hozni, mert a helybeliek közvetlen érdeke ezt kívánta. 9 2 A felrobbantott híd provizórikus helyreállítása állandó gondot okozott, valahányszor egy nagyobb jármű áthaladt rajta, ékelni kellett a hidat, ez pedig megkívánta, hogy egy ács állandó ügyeleti szolgálatot tartson. A városi képviselőtestület 1945. szeptember 10-i ülése határozott a híd átadásáról. Kiss Imre polgármester a Közlekedésügyi Miniszterhez fordult, aki az alábbi kikötésekkel hajlandó az átvételt elrendelni: 1. A város révjogát az államkincstár nem válthajta meg, 2. az átadás után az állam a hídon nem fog vámot szedni, 3. a jelenleg folyó és az átadásig még felmerülő helyreállítási költségek 80%-át az államkincstár Makó városának megtéríti, 8 8 MVL Polgármesteri iratok 1945. 333. 8 9 MVL Polgármesteri iratok 1945. 4995. 9 0 Makói Népújság 1945. július 4. 9 1 MVL kgy. jzk. 1923. 9 2 Makói Friss Újság 1925. március 8. 54
