Tóth Ferenc: A makói rév és híd. A Makói Múzeum Füzetei 19. (Makó, 1977)

pedig 25%-ával járul hozzá a hídépítéshez. A megye saját költségén vállalja az állami út kavicsoltatását is.

6

5 A vámdíjak megállapításánál először még a sajátos makói vicinálisnak, a talicskának a vámdíját is bekalkulálták: üres talicska után 3, terhelt után 4 krajcárt terveztek kivetni. A végleges vámszabályzat szerint 2-32 krajcár között vetették ki a vámdíjakat. 6 éven aluli gyerekektől és az akkori rendelkezések szerinti vámmentes egyének és közegektől mint pl. a katonák, vámdíjat nem szedtek (8. kép). polgirmaster. 8. Hídvám szabályzat Az új álló hidat a város évi 14 000 forint haszonbér fizetése mellett öt évre Nagy Mihálynak és társának Bárányi Sámuelnak adta ki.

6

6 A hídépítéssel párhuzamosan foglalkoztatta a város vezetőit és közönségét a vasútépítés is. Wimpfen Emil és Társai 1869-ben Bécsből felhívással fordultak az Arad és Szőreg közötti megyékhez, községekhez és földbirtokosokhoz, írván: „Arad és Szeged között fekvő Maros termékeny területe a világforgalomból mindez ideig csaknem elzárva vala. A gabonának elszállítása a Maroson Pestig igen lassú s sokkal messzibb — azon tájék termesztője a bánátihoz képest nagy hátrányban van, az utóbbi sokkal gyorsabban pályához jutván, termesztvényeit sokkal korábban, s így nagyobb előnnyel adhatja el. Az utak mindenütt oly karban vannak, hogy főleg nedves időben szállításra nem használhatók s így azon gazdag vidékek a világ s a nagy üzletből elzárva a jelenlegi előzményekhez annak lakosai sem városi sem házi tekintetben nem részesülhetnek. Ezen elavult, elhanyagolt állapoton 8

5 Maros 1877. január 28. 6

4 MVL kgy. jzk. 1878. 198. 43