Tóth Ferenc: A makói rév és híd. A Makói Múzeum Füzetei 19. (Makó, 1977)

csakis pálya által lehetne segíteni, melynek létesítését a Maros mentén Aradtól Szegedig az alolírott társaság magára vállalta."

6

7 A város országgyűlési képviselője, Dobsa Lajos buzdító szavakkal levélben fordult a város érdemes lakóihoz, hogy „... erejükhöz képest mindazon ajánlatot önkéntesen és sietve megtegyék, mi a cél létesítésére szükséges, jól tudván, hogy ajánlatuk gyümölcseit első mérvben önmaguk fogják szedni, .,."

6

8 Hosszú huzavona után 1883. január 6-án gördült be Makóra az első vonat. Ötezer ember szájából hangzott fel az éljen. A Maros című lap cikkírója így kiált fel: „Makó felvétetett a világforgalom hálózatába... A röghöz kötöttség végei ért."

69 Az arad-csanádi vasúttársaság 1881. december 31-én este 5 órától kezdődően negyven évre használatba vette a fahidat.

7

0 Magára vállalta a híd építési költségeiből Makó várost terhelő adósságot. A vállalkozási összeget a törlesztési terv szerint egy nappal a határnapok előtt a város közpénztáránál átadja. A vasúttársaság a használat alatt is elismeri a város révjogát, ezért a város pénztárába évente egy aranyat fizet. A negyven évi használati idő lejártával jó karban és használható állapotban a hidat köteles a társaság visszaadni. Az egyezmény szerint a város átadja a vasúttársaságnak a hídvám-szedés jogát, nemkülönben a megye által felajánlott segély esedékes részleteit is. Ezzel a város megszabadult a híddal kapcsolatos valamennyi gondjától; karbantartása, mindennemű javítása a vasúttársaság feladata lesz. A híd fajármait egy-egy jégtörő védte, amelyek már az első jégzajlás idején rendkívüli módon megrongálódtak, sőt az egyiket el is ragadta az ár. A jégtörők és a fajármok karbantartása igen sokba került a vasúttársaságnak, ezért már 1908-ban elhatározták, hogy a jármokat vasbeton-pillérekre cserélik ki. A város — mint híd-tulajdonos — ehhez azzal a feltétellel járult hozzá, ha a társulat sem építési költségmegtérítést, sem a fenntartás fejében kárpótlást nem követel. A tervek elkészítésével Zielinszky Szilárd (18601924) műegyetemi tanárt bízták meg. (9. kép). Zielinszky a magyar vasbetonépítés apostola. Az 1900. évi párizsi világkiállítás alkalmából felismeri a vasbeton óriási jelentőségét. Rendkívüli egyéniségével, 9. Dr. Zielinszky Szilárd, a vasbeton bámulatos szuggesztív erejével fel tudja kelteni a pillérek tervezője bizalmat a vasbeton építőanyag iránt. Az ő alkotásai közé tartozik többek között a margitszigeti és a szegedi víztorony tervezése is. A vasbeton pilléreken továbbra is megmarad a régi faszerkezetű híd (10. kép), bár a vasúttársaság tervbe vette egy olyan acélhíd megépítését is, amely közúti és vasúti közlekedésre is szolgálna. Elgondolásukat az első világháború kitörése miatt nem valósíthatták meg. 1917. júniusában felmerült ugyan egy külön vasúti híd építése, de az akkori viszonyok között ez nem lehetett reális. 6

7 MVL Polgármesteri iratok 1870. 39. 6

8 MVL. u. o. 6

9 Maros 1883. január 7. 7

0 MVL kgy. jzk. 1882. 131 44