Forgó István: Tagosítás Makón (1949–1952). A Makói Múzeum Füzetei 17. (Makó, 1976)

A termelőszövetkezetek további fejlődése

ményei évről évre tovább fejlődtek. Az 1 kat. h. szántóra jutó gazdálkodási eredmény 1962-ben 4646 Ft, 1963-ban 4329 Ft, 1964-ben pedig 3412 Ft volt. Az egy dolgozó tagra jutó jövedelem pedig 1962-ben 17 200 Ft, 1963-ban 18 370 Ft, 1964-ben 17 472 Ft volt. A termelőszövetkezetek vagyona évről évre növekedett; az összes vagyon az 1961. évi 104 376 m/Ft-ról 1964-ben 211 692 m/Ft-ra, vagyis kétszeresére emelkedett. Ezen belül a tiszta vagyon 88 645 Ft-ról 1964-ben 616 m/Ft-ra nőtt. Erre az időszakra jellemző, hogy a termelőszövetkezetek terméseredményei és az egyéb gazdaságok eredményei közötti különbségek évről évre emelkedtek a termelőszövetkezetek javára. A termelőszövetkezetekben kialakult a nagyüzemi állattenyésztés. Az állatállomány évről évre emelkedett. A szarvasmarha-állomány az 1959. évi 1413 db-ról 1964-re 3494 db-ra, ezen belül a tehénállomány 427 db-ról 1041 db-ra, a sertésállomány 2594 db-ról 8833 db-ra, a juhállomány 857 db-ról 4673 db-ra nőtt. Az állattenyésztés termelési eredményei is megfelelő szinten voltak. A termelőszövetkezetek gépállománya is évről évre emelkedett és kialakult a termelőszövetkezetek saját gépparkja. A városban a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően az egyéni tulajdonban levő területek nagysága igen jelentős maradt. Az egyéni gazdaságok használatában, tulajdonában maradt terület — a város közigazgatási területén — az összterület 9,9%, a szántó terület pedig 10,6% volt 1969-ben. Ehhez, ha még hozzászámítjuk a szakszövetkezetek használatában levő területet, mely legnagyobbrészt egyéni használatban volt, igen kedvezőtlen képet kapunk. A város közigazgatási területének szektoronkénti megosztását a 4. táblázat mutatja. !•' J ECYENI ÜA7D -0K 10. A termelőszövetkezetek területi elhelyezkedése. 1976. 32