Forgó István: Tagosítás Makón (1949–1952). A Makói Múzeum Füzetei 17. (Makó, 1976)

A termelőszövetkezetek további fejlődése

teti meg, hanem a még függőben maradt kérdések elvégzésére tovább működik, és szükség esetén a járási Mezőgazdasági Osztály irányítása és ellenőrzése mellett azokat a feladatokat véglegesen elintézi. A tagosításból kifolyólag még az alábbi feladatokat kell a tagosítás után elvégezni : — a tagosításból kifolyólag a városi Tanács és a Földrendező Bizottság feladata a birtokbaadáson meg nem jelent egyénileg gazdálkodók kijelölt területének birtokba adása; - a számba vétel során kimaradt és utólag jelentkező egyéni gazdálkodók csereterületének kijelölése és birtokbaadása a tartaléktáblából, illetve az egyéni cseretömbökben jelentkező felhasználható területekből; a lábon álló termények betakarításáról vagy másodvetésekkel kapcsolatban esetleg felmerült vitás kérdések rendezése; az egységes kezelésben meghagyott legelők használatának megosztása és elkülönítése a járási Mezőgazdasági Osztály kiküldöttjének közreműködésével; az egyéni dolgozó parasztoknak az elvégzett munkáért, évelő takarmányvetésért, fáért stb. megillető kártalanítások ügyében a határozatok meghozatala és a határozatok végrehajtásának ellenőrzése. A termelőszövetkezetek további fejlődése 1952—1957 A szocialista átszervezés kezdeti időszakában az elgondolások adminisztratív eszközökkel és gazdaságpolitikai kényszerítő rendszabályokkal való erőltetése volt a jellemző, ez időnként politikai feszültséghez, a munkás-paraszt szövetség lazulásához és a mezőgazdasági termelés visszaeséséhez vezetett. Az 1953-as gazdaságpolitikai események a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésében kisebb törést okoztak. Az előző év azonos időszakához viszonyítva a közös művelés alatt álló terület 4606 kat. h.-dal csökkent, taglétszámuk pedig 165 fővel csökkent. A taglétszám csökkenése legnagyobbrészt a 7 kat. h. feletti földterülettel rendelkezők termelőszövetkezetből való kilépéseiből adódik. Ugyanez vonatkozik a közös művelés alatt álló terület csökkenésére is. A makói termelőszövetkezetek gazdálkodása 1954—1955. évtől igen magas színvonalat ért el és Makó a vöröshagymán kívül termelőszövetkezeti mozgalmáról is elismert lett. Az országos versenyekben a makói termelőszövetkezetek helyezéseket értek el, egy esetben a makói Úttörő termelőszövetkezet az országos versenyben első helyezést ért el. A termelőszövetkezetek az 1954—55-ös gazdasági évben már megfelelő jövedelmet tudtak biztosítani tagjaik részére, mely a termelőszövetkezetek további fejlődését kedvezően segítette elő. Az egy munkaegység értéke ebben az évben 35,30 Ft volt. Erre az időszakra kialakultak a nagyüzemi vezetési módszerek, melyek kedvezően segítették elő a további fejlődést. Az ellenforradalom kisebb fokú visszaesést okozott, de termelőszövetkezet nem oszlott fel. A taglétszám csökkenésében döntő szerepet játszott a 7 kat. h. földterülettel rendelkező családok számának csökkenése, mely megközelítette a 60 %-ot. A középparasztság ingadozását hűen mutatja az ellenforradalmat követő időszakban a 7 kat. h. feletti földterülettel rendelkező családok számának csökkenése. Az ellenforradalmat megelőző időszakban, 1955 őszén alakult meg az Új Élet és a Haladás termelőszövetkezet. A Haladás termelőszövetkezet működését lénye27