Tóth Ferenc: A makói városi parasztház telke. A Makói Múzeum Füzetei 15. (Makó, 1974)

A makói városi parasztház telke 9 aj ha ezáltal a megmaradt telekrész szabályszerűségéből nem veszít és az előírt térfogatnál nem csekélyebb; b) és ha ezáltal a szomszéd telek azon előnyben részesül, miszerint általa szabatosabbá válván, a rajta teendő építkezés tűzrendőri és közegészségügyi szempontból előbbi állapotánál kevésbé leend veszélyes.

1

1 A periférikus teleknagyság tekintetében ellentétes tendencia érvényesül a feudalizmus és a kapitalizmus időszakában. A XVIII. századi Buják és Szentlőrinc 4 — 500 öles telkeivel szemben az akkori szélső utcákban nem ritka az 1200 — 1600 öles porta sem (Apaffy, Zrínyi, Kígyó és a Batthyány utca Ér-partra kinyúló telkei.) Ugyanez tapasztalható a két törzsökös városrész terjeszkedésekor is: a Batthyány utca külső és a Beloiannisz utca mindkét oldalán az akkor szokásos teleknagyság két-háromszorosát mérték, 7 — 900 ölet. A zsellér és agrárproletár városrészekben pedig az akkor szokásos teleknagyságnak csak töredéke — fele, harmada — jut. Telekformák A város telkei tábla- vagy téglány alakúak. Azt a típust képviselik, amelyet GYÜRFFY István alföldi állattenyésztő telekformának nevez.

1

2 Makó fejlődésében viszont nem érvényesül a szintén GYÖRFFY István nevéhez fűződő kettős beltelek rendszer, ahol az egyik telek az alig 80 — 150 ölnyi tulajdon1

1 Uo. 1

2 GYÖRFFY 1943, 113. 15 Ethnographia LXXXV (1974)