Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

PÉTER LÁSZLÓ: A hadszervező

szólítására kimentek a nép közé fölkelésre buzdítani. Kérték, hogy most kormányelnöki tekintélyével küldje ki őket hasonló föladatra: tarthassanak népgyüléseket, s „a népgyűlések lelkesült embereit guerilla-csapatok alakítására bírják." Vasvári előadta, hogy néhány napja bejárta a Tisza-vidéket, s azt tapasztalta, hogy a hatóságok nem lelkesítik a népet, de ahol ő népgyűlést tartott, „százanként íratták be magukat a guerillákba". Népfölkelésre lesz szükség, mondták a beadványukban, s ők a fölvilágosításon kívül fegyverfogásra is lelkesítenék a népet. így akarják szellemi tehetségüket a haza javára fordítani. Vasvári Pál Bihar, Békés, Szabolcs, Szatmár megyékbe; Kléh István a hajdú kerületbe, Szatmár és Közép-Szolnok megyébe; Kopcsányi József a Balaton alatti vidékre, Vas Gereben Debrecen környékére, Dobsa Lajos Csanád és Csongrád megyébe, Emődi Dániel Abaújba, Funták Sándor Bács megyébe és Bánátba kívánt menni. Január 16-án Kossuth meg is adta nekik a megbízó levelet. Dobsa Lajos szabadcsapat parancsnok, századosi ranggal, ezt az okmányt kapta a kormány és a Honvédelmi Bizottmány elnökétől: Nyílt rendelet, mellynek előmutatója Dobsa Lajos az orsz. honvédelmi bizottmány által megbízatikhogy Csanád és Csongrád megyében a nép felvilágosítása és jó szellemben tartásáranevezetesen mi jelen harcias körülményekben egyik legfőbb feladat: azt a guerillacsapatok célszerűségének megértésére s az illy csapatok képzésére, valamint a rendes csapatokhozi csatlakozásra s ha megkívántatnék, általános felkelésre buzdítni, s kitűnő hazafiságra lelkesítni mindent elkövessen. Ha pedig illy önként alakult csapatok bizalma őt vezetőjéül óhajtaná, vagy valamelly tisztség elvállalására felszólítaná, ezt a kormányhoz tett jelentés mellett, elfogadni feljogosíttatik. Ennél fogva tudtul adatik mindazon hatóságoknak, elöljáróknak és egyes tisztviselőknek, kikkel a fennebb nevezett a kitűzött cél érdekében érintkezésbe jő, hogy őt, mint a nép felvilágosítására megbízottat tekintsék, s törvényszerű s hazafiúi működéseiben támogassák.

6

8 Dobsa következő cikke már azt bizonyítja, hogy a harcokból kivette részét. „Én magam is tagja hadseregünknek, ismerem a magyar katonát, láttam, mint tud tűrni, éhséget, szomjúságot, hideget, meleget; láttam, mint állja ki az ellen ágyúgolyóinak süvöltését; úgy áll ő, mint egy bérci szikla a legnagyobb viharban némán, hidegen."

6

9 „Gyakran, midőn egy nap másfél, sőt két s több állomásnyit is gyaloglánk, megterhelten fegyver s borjú által, már-már kifakandott belőlünk a fájdalom szava, de egy hang, egy gondolat, mely emlékeztete, hogy ez hazánkért és szabadságunkért van úgy, elég volt... elnémulánk, legfellebb azt mormogva, hát mért nem eresztenek neki az ellenségnek!" Cikke további részében is pátosszal, hittel szól a hazáját védelmező magyar katona erényeiről, s írását bizakodással zárja: „Jertek a csatatérre, és elhijenditek, hogy e nemzet élni fog, néki élni kell!"

7

0 Másnap tudósításában elmondja, merre járt: „Görgei táborából jövök. Három hónapon át jó és balsorsban együtt osztozám azon katonákkal, kikből — bár elejénte éppen nem valának a legvitézebbek — a legjobb katonákat alkotá a harcok gyakorlati iskolája." Dicséri a fővezér jeles katonai tulajdonságait, bírálja a Batthyány, kormány tehetetlenségét a nemzetiségi lázadókkal szemben, a tisztikar némely ré, 8

8 Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Szerk. Barta István. Bp. 1953. 2. rész. 144—145. 1. 8

9 [DOBSA Lajos] Radicalis: A magyar katona. MT [Debrecen!] 1849. febr. 20. 24.1. 7

0 Uo. 15