Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)
PÉTER LÁSZLÓ: A képviselő
szének alkalmatlanságát. Az „arszlán" — úgymond — menjen haza, nekünk jó katonák kellenek. „Az ily lemondottak helyeit azután a legjobban bé lehetne tölteni, hála az égnek, a harcok tapasztalási elég akalmas tisztnek való egyént nevelnek már, de nem kell azt nézni, hogy ki fiai légyenek ők, csak azt, hogy szivök helyén van, és jó katonák." 7 1 Cikkének utalásaiból kiderül, hogy részt vett a fölvidéki harcokban, Körmöcbánya környékén. Valószínűleg csak Debrecenből tért haza szülővárosába, hogy a megbízásnak megfelelően szabadcsapatot alakítson. A délvidéki szerb fölkelőktől szorongatott Makót ő védte meg az ellenségtől. Március 21-én este 1700 gyalogosból, 139 lovasból és 97 kocsiból álló szabadcsapatával Szeged felől a Maroson átkelve Makóra érkezett, majd másnap Deszknél és Szőregnél szétverte az oda befészkelődött lázadókat. 7 2 Egyelőre nincsenek adataink további működéséről. Világos után csalódottan húzódott meg atyja kosgyáni birtokán. Vigasztalást ismét a drámaírásban lelt, s hogy a nemzet gyászán enyhítsen, vígjátéki témába kezdett. Az Öcsém, házasodjál bemutatóján, 1850. május 22-én, a pesti Nemzeti Színházban vakmerően részt vett, bár tudta, hogy forradalmi szerepléséért körözik. Elfogták, és hat hónapig bezárva tartották az Újépületben, majd innen kiengedték, de Pesten állandó rendőri fölügyelet alatt állott. A képviselő A fővárosban élt 1874-ig, és majdnem teljesen a drámairodalomnak szentelte életét. A kiegyezés után, 1869-ben, ismét a politikai küzdelmekbe vetette magát: a makóiak választották meg balpárti képviselőnek. Programbeszédében a nemzeti függetlenség és a korszerű gazdasági és kulturális reformok követelését hangoztatta. A régi forradalmár ugyan már benne is elszunnyadt, de haladó, becsületes demokratizmusát soha meg nem tagadta. A kiegyezés politikájára alapított kormánypártot megalkuvása miatt engesztelhetetlenül támadta: balpárti lettem, mondotta, „mert feláldozták azt, amit feláldozni semmi szín alatt és sohasem szabad: hazánk önállását, függetlenségét." 7 3 A közös minisztérium, a delegációs rendszer, az újoncállítási kötelezettség s még sok más kiegyezéses megoldás, mutatott rá Dobsa, lehetetlenné teszi Magyarország függetlenségét. „Az ilyen alkotmányról, melyet az újoncmegajánlási jog sem védelmez többé, mondta egykoron, de mondta többször is, és mondja szüntelen hazánk nagy fia, Kossuth Lajos, hogy az nem maradandóbb, mint a köd vagy az álom! És valóban hasonló az a szappanbuborékhoz: csilloghat, villoghat, a drágakő minden pompájával tündökölhet a nap sugarában, de végre is tartósságára mint a szappanbuborék elpattan. És Kossuth Lajos ezen véleményét senki soha még meg nem cáfolhatta." „És még ez állapotot »vívmánynak« nevezik? Én pedig azt mondom, hogy ez nem kivívott, inkább feladott alkotmány! A pragmatica sanctio kapcsából hidat építettek, s e hídon keresztül a delegáció egyenes út a Reichsratba, 74 s a közös minisztérium: Magyarország beolvasztása Ausztriába." Ugyancsak balpárti programmal választotta meg Makó népe a következő országgyűlési ciklusra is 1874-ben. Egy év múlva azonban — becsületesen levonva pártjának a szabadelvű párttal való egyesüléséből reá háramló kötelességet — lemondott mandátumáról. Még egy nagy csalódás érte ugyanekkor: szó volt, hogy ő lesz 7 1 [DOBSA Lajos] Radicalis: Görgei táborából jövök... MT 1849. febr. 21. 27—28.1. 7 2 VAJDA István: Makó város népe a szabadságharcban. Makói Friss Újság, 1926. jan. 10. 7 3 DOBSA Lajos makói képv[iselő] jelölt programja. A Hon, 1869. márc. 20. 7 4 a birodalmi gyűlésbe 16
