Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

HEGEDŰS GÉZA: Társadalmi drámák

válik. És így prózában is jól mondható nyelv ez: az akkori jó társalgások nyelve illetve ennek az élő nyelvnek irodalmi, színpad számára megtisztított, választékos változata. A vígjáték tárgyköre emlékeztet Csokonai Tempefőijére és Kultúrájára, itt is az arisztokrácia felszínességéről és az irodalom sorsáról van szó. Csatárdy, az író némiképpen a szerző alteregója — vígjátéki témát keres a hazai arisztokrácia körében, de egészen másfélét talál, mint képzelt. A gróf, akinek házához kerül, közömbös az irodalom és különösen a hazai irodalom iránt. Ez a gráf azonban közben egy magát arisztokrata hölgynek álcázó szélhámosnő hálójába került. A gróféknál családi tragédia készül, ezen akar segíteni a szomszédban lakó herceg, aki magyar létére alig tud magyarul, szótárral járkál, abból keresi a szavakat és nem mindig a megfelelőt találja. Castárdy egyszerre észreveszi, hogy vígjátéktárgy helyett bünügyre talált. A főáldozat, az elhanyagolt grófné, segítségére siet: műkedvelő előadást rendeznek, és olyan szerepet ír a szélhámosnőnek, amelyben az leleplezi magát és cinkosával együtt elmenekül. Összehasonlíthatatlanul jobb vígjáték, mint bármelyik, amelyet Dobsa eddig írt: szellemes, ötletes, erősen kritikai élü. Ha van Dobsa színjáték, amelyet egyáltalán fel lehetne frissíteni, úgy ez az. A szerepek jók, a párbeszédek gördülékenyek. A kései olvasó úgy hihetné, hogy a szerző végre megtalálta a maga legjobb formáját, s ettől kezdve következnek az érett vígjátékok. A valóság azonban az, hogy Dobsa soha többé nem írt vígjátékot. Érthetetlen, miért nem, hiszen a közönség igényelte, a színháznak szüksége volt vígjátékra, Dobsa dicsősége tetőpontján volt. S amit ettől kezdve írt, az mind komor, vérgőzös...és általában gyengébb mü, mint a Vígjátéki tárgy. Társadalmi drámák A tragédia kezdettől fogva együtt kísérti a vígjátékkal. Első komoly hangú drámája, a Könnyelműség ugyanúgy 1850-ben keletkezett, mint első két sikeres vígjátéka. Ami a francia romantikában érzelmi-cselekedetbeli túlzás, az mind benne van ebben a Könnyelműségben. Arisztokrata környezetben játszódik, de Franciaországban. Talán a közönség nem hitte volna el, hogy ilyen szörnyűségek magyar grófok körében megtörténhetnek. Vagy a szerző attól tartott, hogy az arisztokrácia túlságosan találva érezné magát annyi erkölcstelenséggel szembesítve. Hiszen a francia drámában is szokásos, hogy túl kényes témájú drámákat Spanyolországba helyeznek. Ennek megfelelően a magyar romantikában szokvánnyá vált, hogy francia úri körökben játszódnak a kriktikai élű cselekmények: ki-ki értsen belőle és találja meg az analógiákat. Hugó Károly oly nagyhatású Bankár és bárója, vagy később Szigligetitől A fény árnyai is francia úri köröket idéznek a magyar színpadra, s általuk a magyar polgár nevében bírálják a magyar arisztokratát. Talán ilyenfajta párhuzamot kell keresnünk a Könnyelműség züllött világában. Ez a halálos bosszú történet két férfi között egyik iránt sem kelt rokonszenvet. A szerelmi sérelemért vétélytársát tönkretevő Gusztáv ugyanolyan züllött, erkölcstelen ember, mint Brumon Leo marquis, az áldozata. Az egykori néző nyilván ugyanolyan megelégedéssel veszi tudomásul, mint most a kései olvasó, hogy a két visszataszító férfi végül sikeresen megöli egymás. A szerencsétlen asszonynak pedig, akiért a küzdelem folyik, egyszerűen nincs egyénisége, csak szenved, anélkül, hogy részvétünk felkelne iránta. Ebben a véres és gonosz történetben senki iránt nem lehet részvétet érezni, tehát tragikus felemelkedés sem következhet belőle. Ami történik, nem tragédia, hanem bűntény, s mire megjönnek 26