Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

HEGEDŰS GÉZA: Történelmi tragédiák

a rendőrök, a bűnösök már halottak. Manapság a drámatípus paródiájának hat. De az akkori közönség a nemzeti tragédia közepette szívesen vette tudomásul a tőle merőben idegen alakok egymásgyötrését s végül pusztulását. De az is lehetséges, hogy akadt a nézők közt, akinek mégis az jutott az eszébe, hogy a mi arisztokráciánk sem bűntelenebb életű, mint ezek az önpusztító franciák. Ámde még ebben a rémdrámában is feltűnő a kitűnően megírt dialógusok rendje. Valamennyi jelenet nagyon érdekes, csak az egész darab érdektelen. Mégis jó gyakorlat volt a komoly hangú drámához, amelyben később jelentékenyebbeket hozott létre. 1852-ben a témája szerint legjobbat, a Gutenberget. (Dobsa Guttenbergnek írja.) Hőse a nyomda feltalálója, de a mű mégsem történelmi dráma, a szerző nem sokat törődik az események hitelességével. Gutenberg szimbolius alak: nagy tudós, akit kora nem ért, felesége megcsalja egy léha udvaronccal, nem remélhet másban, csak a császárban, aki védi-pártolja is, miközben megalázza. A nagy ember pedig mindenbe beletörődik, megbékél csapodár feleségével, vállalja a megalázott társadalmi helyzetet, csakhogy előrevigye azoknak az embereknek a kultúráját, akik pedig gyűlölik őt. Témájától akár maradandó értékű drámai mű is lehetne, jellemei is jól formáltak, párbeszédei elevenek és gyorsan pergőek, csakhogy a Gutenbergné körüli szerelmi cselszövények annyira túlburjánozzák a cselekmény fővonalát, hogy a komoly dráma alig látszik ki a romantikus bonyodalmak mögül. Mégis azt kell mondani, hogy indokolt volt a nagy siker, és talán még azt a gyanút sem hallgathatjuk el, hogy Madách Kepler-képére lehetett valami kevés hatása Gutenberg Dobsa-fogalmazta benső tragédiájának. A Könnyelműségben és a Gutenbergben a szerző minden felvonásnak külön címet ad, mintha regények fejezetei volnának. Ez Victor Hugo szokása, nyilván az ő közvetlen hatása, de azt is mutatja, hogy az író ezeket a darabokat nemcsak színpadi szövegnek, hanem olvasmánynak is szánta, hiszen a felvonás címeknek csakis olvasáskor van értelmük. Számos történelmi dráma után Dobsa tíz évvel később még írt egy társadalmi tragédiát Bűnt bűn követ címmel. Ez ugyan egy pályázaton első díjat nyert, de sohasem adták elő, és nem is jelent meg. Egykori ismertetésekből tudjuk, hogy ez is arisztokrata körben játszódó rémdráma. Itt már magyar urak a személyek, s ezt a bíráló bizottság a szemére is vetette, mondván, hogy ilyen bűnös történet előfordulhat Párizsban, de nem a magyar arisztokrácia körében. Talán ezért is nem adták elő, ezért nem adták ki. Úgy látszik nagyon is indokolt volt a bűnöket francia nevek alatt bemutatni. Történelmi tragédiák Dobsa ettől kezdve társadalmi tragédiát nem írt, megmaradt a történelmi drámánál, amely egyébként is a kor legnépszerűbb műneme volt. Ennek a romantikus túlszínes, nagy szenvedélyeket összeütköztető drámatípusnak a gyökerei Schillerig és Byronig nyúlnak vissza, de a divatot Victor Hugo és az idősb Dumas teremtette meg. Minálunk Kisfaludy Károly és Vörösmarty volt az előzmény, s a reformkortól kezdve szinte hazafias kötelesség volt színpadon idézni a régi dicsőséget. Az irodalomtörténet, amely mindig kurtán foglalkozott Dobsa Lajossal, bár létét és egykori sikereit mindig is tudomásul vette, váltakozó véleményű nemzedékek óta egyetért abban, hogy IV. László című történelmi tragédiáját tartja legjobb művének. Kun László király egyénisége és sorsa valóban alkalmas a drámai megragadásra. Már Dugonics András és Kisfaludy Sándor kísérletezett tragédiát írni az utolsó 27