Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

HEGEDŰS GÉZA: Pályakép

Pályakép Emberi-művészi-közéleti alkatát döntően meghatározta, hogy polgár volt a ne­mesi-jobbágyi Magyarországon. Apja makói gazdag vaskereskedő. Az a tény, hogy 1836-ban — tehát amikor Lajos fia már 12 éves volt — maga és családja számára nemességet szerez, mit sem módosít osztályhelyzetén. Ebben a korban a kereskedő­polgárok igyekeztek nemességet vásárolni, mivel ennek közéleti és magánéleti előnyei voltak. Jókai Aranyemberéből tudjuk, hogy a gazdag polgár nemességet szerez, hogy szabadabban tevékenykedhessék a feudalizmusban elrekedt társadalomban; Timár Mihály is, amint kellő pénze van, megszerzi a levetinczi praedicatumot. így kapja meg Dobsa Sámuel is rotaresti előnévvel a nemességet. A nemességre főleg azért volt szükségük a gazdag polgároknak, hogy földbirtokhoz juthassanak. Erre pedig pénzügyi meggondolásból volt szükségük. A klasszikus polgárságnak ugyanis az volt az elve, hogy a vagyon biztosításának az a legmegfelelőbb módja, ha a tőke egyharmadát áruba, egyharmadát ingatlanba fekteti és a harmadik harmad kész­pénzként fekszik ládáikban (vagy a bankok alpításától kezdve bankokban). Dobsa Sámuel a Bihar megyei Belényes járásban fekvő kis Kosgyán nevű faluban szerez megfelelő földbirtokot. Sok évvel később, a politikai életből kiábránduló Dobsa Lajos majd ide fog visszavonulni gazdálkodónak. Addig azonban színes, izgalmas életet él. A jómódú ifjú — teljes nevén Dobsa Lajos Vilmos — hamarosan értelmes, minden iránt érdeklődő fiatalembernek bizonyul. A müveit otthonban hamar tanul nyelveket — latinul, németül, franciául úgy tud, mint az anyanyelvén — jogásznak megy, kitűnő megjelenésű, jóvágású férfi. Társaságok kedvence, szerelmek hőse, esz­mék megszállottja, olyan mintegy romantikus regény vagy dráma rokonszenves alak­ja. Jogászként romantikus pátosszal felcsap színésznek is, mire apja nem kevesebb romantikus pátosszal ki akarja tagadni. O azonban nem tart ki a színészet mellett, mint Szigligeti, hanem visszamegy jogásznak, polgárnak. Ez az önéletrajzi emlék válik majd színjátékká később Egy bukás sikere című vígjátékban. Lehetséges, hogy valóban nem volt jó színész, de a színház ettől kezdve kísérti. Már otthon művelt ifjúnak indult, de ehhez lehetősége volt a világlátáshoz is. Huszonegy éves korában nyakába veszi a világot. Egy ideig Németországban kóborol, onnét Londonba megy, megtanul angolul is, majd elérkezik a romantikus szellem fővárosába, Párizsba. Ott barátkozik össze Hugó Károllyal, a magyar romantika különös apostolával, aki orvos, drámaíró, filozófus és világmegváltó elméletek gyár­tója (hogy néhány színpadi siker után tébolydában fejezze be életét). S minthogy Hugó Károly Liszt Ferenc jóbarátja, nem lehetetlenség, hogy Dobsa ezidőben Liszt­tel is ismeretségbe kerül. Párizsban éli át a februári forradalmat. Kapcsolatban áll a forradalmárokkal, maga is ott van a barikádokon. És pesti lapoknak küld cikkeket a világformáló eseményekről. Amikor a király elkergetése után Lamartine, a költő kerül az új köztársaság élére, a párizsi magyarok nevében Dobsa és Hugó köszöntik a kivívott szabadságot. De hamarosan sietnek is haza. Dobsa azonnal bekapcsolódik a pesti forradalomba. Megírja élete legmaradandóbb művét, a nagy riportot a párizsi forradalomról. Ez a kis könyv a romantikus életérzés egyik kiváló dokumentuma: hétköznapi hősei mintha Victor Hugo regényeiből léptek volna ki, és nagyon gyanússá teszik, hogy a romantika azért ábrázolt végletes érzelmű és magatartású hősöket, mert akkor valóban ez volt az életstílus: akkor így éltek, éreztek és cselekedtek az em­berek. Talán még azt is fel fogjuk ismerni, hogy a romantika szélsőségei egy kor reális sőt naturalista ábrázolásai voltak — minthogy maga az élet és benne az em­beri lélek volt romantikus. Dobsa már ekkor igen jó stiliszta, elegáns fogalmazó, érett író. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom