Hegedüs Géza – Péter László: Dobsa Lajos emlékezete. A Makói Múzeum Füzetei 13. (Makó, 1974)

HEGEDŰS GÉZA: Pályakép

És forradalmár. Otthonos a Pilvax- kávéházban, Petőfivel jóbarátságban van (egy rövid ideig még lakótársak is), elsők közt jelentkezik honvédnek. És közben mindezt megírja színdarabnak Március tizenötödike címen. Ez volt az első drámai műve. Nem jelent meg, de bemutatták; egykori tudósításokból tudjuk, hogy vígjáték volt, amely a maradiakat tette nevetségessé. Mérsékelt sikere volt, bár a kritika elismerte, hogy az akkoriban bemutatott vígjátékok között ez a legszínszerűbb. Úgy látszik azonban, hogy ama napokban a közönség hevesebb összecsapást vagy maróbb szatírát várt. Dobsa itt még nem találta telibe a közönség ízlését. De még nem is volt ideje erre célozgatni, amikor az ellenségre kellett célozni. A forradalom balszárnyához tartozik; ama kevesek egyike, akik a 12 pontot balról bíráják: hiányolja belőle a szociális programot. Ebben az időben politikai álláspontja igen közel van az utópikus szocializmushoz (hiszen a párizsi barikádokról érkezett haza a pesti forradalomba). Nemsokára már fontos politikai megbízatást is kap: ő lett Csanád és Csongrád vármegyék kormánybiztosa, vagyis a honvédelem szervezője. Kiderül, hogy ehhez is ért. Szabadcsapatot állít elő, és ezzel a több mint 2000 fölfegyverzett emberrel Deszknél megveri a császári szolgálatban álló szerb alakulatokat, amelyek veszélyeztetik az Alföld déli részét, felszabadítva szülőhelyét, Makót. Ezt a bűnét nem is bocsátják meg neki, később ezért kell majd fél évet töltenie a Neugebäude celláiban. A bukás után elvonul apja kosgyáni birtokára. Ettől kezdve válik igazán íróvá. Kezdődnek sikerei. A siker irányítja rá a hatóságok figyelmét, s azonosítják a körözött forradalmi kormánybiztost a hirtelen népszerűvé vált szerzővel. Szerencséje van, hogy akkor fogják el, amikor a győztesek már túl voltak az első hónapok bosszúszomján, a tömegvérengzéseken, Haynau rémuralmán. így hat hónapi rabsággal megúszta, de még jó ideig rendőri felügyelet alatt állt, nem hagyhatta el Pestet. Természetesen ez a rabság még növelte is népszerűségét. Elbeszéléseit és verseit is szívesen hozták a lapok. Ezek a rövid prózai művek csak stílusuk elegáns könnyedségével, nyelvük választékos gazdagságával váltak ki a nagy átlagból, de meseszövésben vagy jellemábrázolásban meg sem közelítik nemhogy Jókait, de még Obernyiket sem. Költeményei pedig alatta is maradnak a kor átlagának: jelentéktelen művek, amelyeken egyszerre hagyott nyomot Petőfi dalszerűsége és Victor Hugo pátosza, anélkül, hogy felül tudna emelkedni az epigon középszerűségén. És amilyen biztosnágos prózafogalmazó, olyan nehézkes verselő. Annyi bizonyos, hogy Dobsa szépirodalmi prózájában sohase tudta elérni saját politikai publicisztikájának szemléletességét. Riportja a párizsi forradalomról, majd később néhány legjobb politikai írásműve szépirodalmi szempontból is jobb, szebb, erőteljesebb, mint elbeszélő művei. Dobsát mindenekelőtt itt, a publicisztika történetében kellene úgy felidézni, hogy legjobb bekezdései maradandó darabjai legyenek egy egyszer megszülető politikai antológiának. A szabadságharc és kiegyezés közötti időszak Dobsa fénykora: ekkor írja úgyszólván egész drámai életművét: előzőleg csak a Március tizenötödike kísérlete volt, a kiegyezés után pedig csak sokkal később, élete hajlatán fogja megírni az Aba Sámuelt. Az ő mondanivalói pontosan ebben a tizennyolc keserves, kiábrándult, szorongva, reménykedő esztendőben hatnak. A szerzőt körülveszi a forradalmár dicsfénye. Az utópista ábrándokon már túl van, de rendíthetetlen demokrata, a függetlenség és a polgári átalakulás szószólója. A kiegyezéskor alighanem ő is reméli, hogy folytatni lehet 1848-at. Ellenzéki képviselő lesz, aki komolyan veszi ellenzékiségét. Hanem ez az ellenzék 1875-ben egyesül a kormánypárttal, kezdődik Tisza Kálmán korszaka: a teljes kiegyezés Béccsel. Ezt pedig Dobsa nem vállalja. Lemond képviselői mandátumáról. A színháznak most már ő nem kell, a politika neki nem kell. Ez időben 50 éves korában — nősült. Feleségével együtt hátat fordít a fővárosnak, hazamegy 21