Vida Zoltán: Makó iskolatörténete a város felszabadulásától az államosításig (1944-1948). A Makói Múzeum Füzetei 11. (Makó, 1973)

A Közoktatásügyi Bizottság működése

Buday Géza elnök utasította az igazgatót, hogy látogassa végig kocsival (lovasfogat) a tanyai iskolákat és ,,a helyzethez mérten intézkedéseket tegyen arra nézve, hogy az iskolák munkássága, lefokozott igények mellett bár, de valamiképpen megkezdődjön."

1

4 A makói tanintézetek zömében tehát — ha nem is zavartalanul — október 19-től folyamatosan tanítottak. A még katonai célokra igénybevett iskolaépületeket a szovjet katonai parancsnokság az év végére felszabadította. A tanítás megindításának pillanatától kezdve gondolt a bizottság az oktatás tartalmi elemeinek módosítására is. A városparancsnokság nevében Szabó József bizottsági tag figyelmeztetett arra, hogy a tanítók nevelési feladatai módosultak. „Szívesen" köszöntötte a bizottságot, ugyanakkor kérte, vegyék tudomásul és hozzák tudomására az iskolákban működő tanerőknek, hogy „. . . az iskolák ezelőtti munkásságának menetét semmiben sem akarják befolyásolni, mindössze csak arra hívják fel a figyelmet, hogy a szovjet-ellenes propagandától és a fasiszta irányú tevékenységtől mindenki szigorúan tartózkodjék." Erre a figyelmeztetésre az adott helyzetben szükség is volt, hiszen a szervezeti keretek és előírások nem változtak meg egyik napról a másikra, de különösen nem változtak meg egycsapásra az emberek, így a nevelők sem. A Közoktatásügyi Bizottság tagjai a régi rendszer exponensei voltak,

1' közöttük az egyház képviselői, a Horthy-rendszer vitézei. Szükség volt a figyelmeztető szóra, amely segítette a bizottság tagjait jószándékú törekvéseik megvalósításában. Ideológiai negatívumaik ellenére a demokratikus közoktatási rend helyi alapozásában érdemeket szereztek. A helyes gyakorlat kialakításában segítette a bizottságot a munkásellenőrzés, a demokratikus szervezetek és nem utolsósorban a magyar polgári, valamint a szovjet katonai parancsnokság. A világos és félre nem magyarázható utasítás végrehajtására a bizottság nevében az elnök tett Ígéretet. Bejelentette, hogy ,,az összes iskolákban működő tanerők figyelmét a legnyomatékosabban erre fel fogják hívni". Ugyanakkor köszönetet mondott a szovjet katonai parancsnokságnak és a városparancsnokságnak ,,az iskolaügyben eddig is tapasztalt jóakaratú és megértő támogatásért". Szabó József bizottsági tag, a városparancsnokság képviselője a bejelentést tudomásul vette. Ezek után az alakuló ülésen hosszas megbeszélés indult, hogy a működő tanerők fizetését és díjazását (óradíjasok) milyen módon lehetne 1

4 A külterületi általános iskolák mai vezetője, Almási Tivadar igazgató adatai szerint a tanyai iskolákban általában 1944. november végén indult meg újra a tanítás. Rákos tanyaközpontban (tanító: Halmágyi Ivánné) 1945. január 2-től, és a Mezőhegyes úti iskolában (Halmágyi Iván). 1945. február 1-től kezdték a munkát a Békési úti népiskolában (Mészáros Mihály). Igásugaron (Szikes Magdolna) csak 1945. április 26-án kezdhettek. Szünetelt a tanítás az 1944 45. tanévben Hatrongyoson, Rákos-tanyaszélen és a Komlósi úti belső iskolában, épületrongálódás, ill. tanítóhiány miatt. A Bogárzó tanyai iskolában Mag Béla római katolikus lelkész tanított. Igen nehéz körülmények között dolgoztak ebben az időben a tanyai nevelők. Mészáros Mihály napi váltással tanított Igáson és Csókáson. A már említetteken kívül tanyán tanítottak ekkor Kiss Erzsébet (Lelei út), Kovács Elemérné, Fülöp Mária (Járandószél), Balázs Béla (Komlósi út-külső) és Berecz István (Dál). 1

5 Broda Béla alelnököt 1945 áprilisában az Igazoló Bizottság a Népbíróság elé utalta. 14