Tóth Ferenc: Gilitze István és az 1821-es árvíz. A Makói Múzeum Füzetei 9. (Makó, 1972)

En Gilitze István a ki is ezt irtam, Makónak romlásán ugyan jelen voltam Ne gondol Iva senki, hogy mástul hallottam; Hanem a"mit irtam szemeimmel láttam. Oly makacs következetességgel ragaszkodik e vezéreszméjéhez, hogy a költemény egyetlen olyan megállapítását, melyet személyesen nem élt át, — azt, hogy Szentlörinc felől a víz ,,ostrommal reánk jött" —, szükségesnek tartja megjegyezni: ,.ki ezt elsőbb látta", vagyis mások elmondásából tudja. A történelmi tényekhez való ragaszkodása még az epizódszerű eseményekre is vonatkozik. A költeményben pl. beszél arról, hogy négy személy vakmerően nekivág a Margitai erek átúszásának. Kettő átt is úszott, de az is sokára, Kettő a' leg mélyin jutott vég órára. Egygyik Börtsök Imre, másik Tamási Lettetek az ár víz gyászos áldozati Egész nemzetetek e romlást sirati, Tündöklő napjukat e" gyász bé borid. A korabeli halotti anyakönyveket átnézve az 182l-es árvíznek valóban két áldozata van: a 26 esztendős Börtsök Imre és a 35 éves Tamasi János. Halálukról a Gilitze által is említettek körülmények bejegyzése is olvasható: Aquis suffoeatus penes Margita ( = ,Vízbe fulladva a Margitánál'). Mély valóságélményen alapul hazaérkezésekor az első személyekkel való találkozása. Szinte kárörvendő pillantást vet a sáros és csapzott fiatalokra, valamint a félelemtől reszkető urakra. Bodorgatott hajú kevély leányokat Mezit láb, sárossan láthattunk sokakat, Mivel nem húzhattak piros paputsokat, Mert a' nagy víz mind el lepte az útzákat. Tzifra" öltözetű fiatal legények Ollyanoká lettek mint a" jövevények; Az Urak is, szinte valamint szegények, A' nagy félelemtűi meg nem menekedtek. A szállási ember konzervativizmusával elítéli a viseletben jelentkező új módit, pedig a tárgyilagos szemlélő — Szirbik Miklós — szavai szerint: ,,Altaljában azt lehet mondani a' fiatal fejér nép' öltözetéről: hogy az jó ízléssel való, tsinos, és magyaros."

9 Annak ellenére, hogy költőnk nem tartozik az éltesebb korúak közé (36 éves), életmódban, világfelfogásban, a társadalmi haladás tekintetében elmaradott szemléletű. Rosszallóan állapítja meg: „Most még a Paraszt is palotára vágyik." Az akkori Makó társadalmi-gazdasági ellentéte feszül e megállapítás mögött. A szemtermelést folytató telkesgazdák konzervatív szemlélete áll szemben a belterjes kultúrát megteremteni igyekvő, feltörekvő kisparasztok és zsellérek újat kereső világával. Az itt meginduló gyors polgáriasodással szemben Gilitze még a maradiság talaján áll. Az árvizet Isten ostorának tekinti, ,,mert fertelmes vétkünk az egekig hatott." 9 Szirbik i. m. 39 1. 156