Tóth Ferenc: Gilitze István és az 1821-es árvíz. A Makói Múzeum Füzetei 9. (Makó, 1972)

Nem méltó tsudára a Makó romlása, El áradt a" vétek mint Marus árja. A' józan okosság hogy ha meg gondolja, Végső vészéit várhat mint régen Sodorna. Tudja, hogy túlzott szemlélete miatt a világ fiai kinevetik, intő verseit tréfának ítélik, mégis mint egy Jónás vállalja a prófétaságot. A feudális hierarchia világában él, ismeri a regulát. A szűkölködők nevében előbb a főnótáriusnak,

1

0 majd a ,,Vitze Ispány"-nak

n és végül a szomszédos helységek lakóinak köszöni meg az árvíz alatt nyújtott segítséget. Makó vidék je i Faluk és Városok, A'kik inséginkben kenyeret adtatok, Az egek Urától ólta/maztassatok, Hogy illy gyászos felhő ne borúllyon rátok. Az adományokra Szirbik Miklós is hálásan gondol vissza: ,,Egy egész hétig lévén így vízzel elzárva a' Város, sokan — minden élelmektől megfosztva — éhségre jutottak volna, ha a' Vásárhelyiek, és Szegediek könyörületességből, az élést a' szükséget szenvedők' számára, szekereken és hajókon nem hordották volna."

1

2 Gilitze műve még az árvíz évében nyomtatásban is megjelenik Grünn Orbán szegedi tipográfus kiadásában

1

3 valószínűleg a szerző kezdeményezésére és költségére. Grünn Orbán a szedés előtt átjavíthatta a kéziratot, és változtatott a kirívó tájnyelvi sajátosságokon. Ilyen stilisztikai rontás tételezhető fel pl. a 21—22. sor végi rímeknél: végtére — környékire (helyesen végtire — környékire): 61—62. sornál: Tamási — áldozati (helyesen: Tamasi — áldozati)

1

4 A kis nyolcadrét alakú 8 lapos könyvecske legfeljebb néhány száz példányban jelenhetett meg.

1

5 Korunkra — tudomásunk szerint — egyetlen eredeti példány maradt fenn a szegedi Somogyi Könyvtár tulajdonában. Reizner János Makóról szóló monográfiájában modernizált helyesírásban szintén közreadja.

1

6 Jelenleg folyamatban van egy facsimile kiadás sajtó alá szerkesztése. E ponyván terjesztett mű népszerű olvasmány lehetett, ugyanis mint egy kései históriás ének, sokakat érintő tragikus eseményről szól. Makón már az árvíz emléke is feledésbe merült, amikor Tápén a szájhagyomány még ismerte a Gilitze féle verset. Péczely Attila, a szegedi múzeum népzenekutatója Várnai Péterrel 1952-ben lejegyezte a vers szövegét és dallamát. Adatközlőjük a 68 éves özv. Nagy Mihályné volt, aki az ,,áriát" még apjától tanulta. A szöveget Várnai Péter lejegyzése alapján közöljük:

1

7 1

0 Csanád megye főjegyzője Nyéki Mihály. 1

1 Csanád megye alispánja Návay János (1768—1822). Barna János—Sümeghy Dezső, Nemes családok Csanádvármegyében. Makó 1913. 146. 1. 1

2 Szirbik i. m. 33 1. 1

3 A szegedi nyomda kis kapacitású vidéki tipográfiák közé tartozott, mindössze két könyvsajtóval rendelkezett. Termékei: tankönyvek, kalendáriumok és vásári ponyvák. Szabó F.. A Grün nyomda és a szegedi sajtó történetéből (1801 —1848) Magyar Könyvszemle 1970. okt.—

dec. 86. évf. 4. sz. 343—349 1. Szabó F., Könyvterjesztés és könyvkereskedelem Szegeden 1835-ben Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1966—67 1. 237—239 1. " Az áldozat neve a római katolikus egyház anyagkönyve szerint Tamasi János. 1

5 Szabó F., Könyvterjesztés a könyvkereskedelem Szegeden 1835-ben. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1966—67. I. 238 1. 1

8 Reizner J., Makó város története. Szeged 1892. 141 — 145 1. 1

7 Várnai P., A makói árvíz nótája = Emlékkönyv Kodály Zoltán 70. születésnapjára. Szerkesztette: Szabolcsi Bence és Bartha Dénes Bp. 1953. Akadémiai kiadó 293—294 1. 157