Tóth Ferenc: Gilitze István és az 1821-es árvíz. A Makói Múzeum Füzetei 9. (Makó, 1972)

FÜGGELÉK [GILITZE ISTVÁN:] P. MAKÓ VÁROSSÁNAK VÍZ ÁLTAL VALÓ PUSZTULÁSÁRÓL. SZEGEDEN. Nyomt. Grünn Orbán betűivel 1821. Valaki rá tekint ezen írásomra Fordittsa szemeit Makó várossára Édes hazám Makó de gyászba borultál! Számtalan károkat víz miatt vallottál. írtak húszon egybe, ezer nyoltz száz után, Szent Jakab havának, az harmadik napján; A' Marusnak vize városunk derekán, Ostrommal reánk jött sok felől az utzán. Nem lehetett erő, a' ki meg tarthassa Istennek ostorát, vagy meg gátolhassa; Mert ő szent Felsége mihelest akarja, A' föld kerekségét vízzel el bórittya. Láttuk itt melly gyenge az emberi erő. Mennyivel hát fellyebb a' bőlts gondviselő, Égen és a' földön a'ki Mindenható, Kinek teremtése ember földből való, Szent Lőrintz tájékán ki ezt elsőbb látta, Életire kiki tsak a' halált várta, Le rogyott házait jaj szóval siratta, Sok udvaron a' víz ölnél több vala. De még Új város is meg rémült végtére, Mikor terjett a' viz Piatz környékire, A' Zsidók' házait rendre le aratta, A' Kapitány házig el hatott nagy volta. Fölséges Királyunk kassa sóházai Úgy voltak a" viz közt mint a' hal bárkái; Lápokra rakodtak útzáink lakosi, A' sok le omlott ház elég bizonysági.