Tóth Ferenc: Gilitze István és az 1821-es árvíz. A Makói Múzeum Füzetei 9. (Makó, 1972)

Kálvária utzája a' ki voltál ékes, A' Marus viziben te is voltál részes Kereszt útzáidon viz volt veszedelmes, A' földből épült ház hijjába volt ékes. Belső és legkülsőbb városunk két szárnya Nyisd meg ajakidat a' háláadásra Mert a' nagy ár viznek nem lettél prédája Hogy téged meg tartott az Úr erős karja. Hát a" külső veszély hogy volt Margitánál A"melly erek vannak az Akasztófánál Szólhatok arrúl is, mert a' víz partyánál Sokan úgy állottunk, mint egy nagy bástyánál. Szorgalmatoskodtak már az aratáson; Kin voltunk mezei külső szállásokon. De oda is a" hirt hazták gyors postákon, Jöjjünk haza, víz van majd egész városon. Mint a'kit ellenség valahonnat kerget, Úgy jött a' sok kotsi mint a' sebes felleg; De a' Margitai híd és töltéseket, El vette a" nagy víz, járni nem lehetett. Hajón horták által a'ki fizethett, De hogy felinek is pénze nem lehetett, A'ki a

1 hajóba bé nem eresztetett; Könyves szemeivel város felé nézett Némellyek így szólván: átt uszok a' vízen A' szállásról jövök, nintsen nálam pénzem Itt meg nem tudhatom hogy van a' tselédem Élé, avagy meg halt az én Feleségem. A vakmerőségnek ülvén tsajkájára, Négyen hogy átt úsznak a' viznek partyára; Kettő átt is úszott, de az is sokára, Kettő a' leg mélyin jutott vég órára. Egygyik Börtsök Imre, másik Tamási Lettetek az ár víz gyászos áldozati Egész nemzetetek e' romlást sirati, Tündöklő napjukat e" gyász bé boriti. Bodorgatott hajú kevély leányokat Mezit láb, sárossan láthattunk sokakat. Mivel nem húzhattak piros paputsokat, Mert a" nagy víz mind el lepte az útzákat. Tzifra' öltözetű fiatal legények Ollyanoká lettek mint a' jövevények; Az Urak is, szinte valamint szegények, A" nagy félelemtűi meg nem menekedtek.