Kelemen Ferenc: Makó igazgatásának történeti formái. A Makói Múzeum Füzetei 5. (Makó, 1970)

bizonytalanságban tartotta. Elképzelhető, hogy ez a cseppfolyós / állapot milyen óriási terhet rótt a makai birák és tanács vállára. A paraszti vezetők diplomatai ügysséggel harcoltak városuk érdekében, és sok csapás elhárítása vagy csökkentése kizárólag az ő helytállásukat dicséri. III. AZ ÚJJÁÉLEDT VÁROS A karlócai béke évében (1699) a Kamfá akciót inditott a pusztán maradt Makó újra telepítésére - szabad földfoglalás és 4 évi adómentesség mellett -. A telepesek lassan gyülekeztek, mert az 1717-ben megejtett hivatalos összeírás mindössze 84 családot talált az elpusztult régi Mak

ó, és a vele akkor egyesült Szentlőrin

c területén. Ezekben a telepesekben tiszteli őseit Makó mai lakossága. Az uj helységet a kamarai iratok "

Oppidum regium

"-nak (kir. mezőváros), lakóit pedig "

libertini régii

"- nek (kir.szabadosok) nevezik. A lakók legelőkkel együtt akkor mintegy 4000 kh. területet foglaltak el, és számuk 400-450-et tett ki. Az uj város két csomópont - a mai református ótemplom és a mai belvárosi romai katolikus templom - köré, Szentlőrinc, illetve Bujá

k elnevezéssel települt a Maros és a Nagyér közé. A két részt kb. a mai Szegedi utca vonala határolta. A telepesek az első 4 esztendő multával évi 200 Ft adót fizettek a Kamarának, községgé szervezkedtek, és birót is választottak. Személyes úrbéri szolgáltatások (robot, dézsma) nem terhelték őket, mert azokat a kamarával szemben évi adóval váltották meg. Községi igazgatásukat pedig a szegedi Kamarai Kirendeltség ellenőrizte. 1719-ben a városi tanácsházát (Városháza) a volt Landes man malom helyén épitették fel, ahol a biró és egy-két esküdt hivataloskodott. A városi tanács-szervezet tehát a régi formában újjáéledt. Merőben megváltoztat :a a kir. mezőváros jogi helyzetét III. Károlynak l

719-ben kiadott rendelete

, amellyel Makót és 9