Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)
György írja, 1 6 hogy „ . . . a múlt század első felében jóformán csak református vallású polgárok foglalkoztak hagymatermeléssel és ezt a termelést írásos feljegyzések szerint, kálvinista foglalkozásnak nevezték." Petrovics, aki lelkes híve volt Szirbik Miklósnak — ő indítványozta Szirbik könyvének kiadatását is —, úgy találta, hogy azért terjedhetett el a reformátusok körében a hagymatermelés, mert e lelkes férfiú rábeszélte híveit. A Makói Városi Levéltárban a hagymatermelésre vonatkozó legelső adat 1755-ből való. Tornyáról írja Marczibányi Lőrinc, Gerlicze János makói bírónak: „Fokhagymára elküldettem egy Máriást, vegyen ültetni való fokhagymát, és vöröshagymát is vegyen egy-két koszorúval." 1 7 E rendkívül becses értékű közlemény rávilágít arra, hogy a makói hagymának ekkoriban már elismert hírneve van, hiszen az átlagosnál jobb minősége okozhatja, hogy az akkori rossz útviszonyok ellenére mintegy 60—70 km távolságról szerezze be valaki a hagymaszükségletét. Különösen kitűnő lehetett a makói fokhagyma, ugyanis ebből raknivalót kér Marczibányi. Fokhagymának nemcsak minősége volt kifogástalan már ebben a korai időben, de a vöröshagymához viszonyítva termelése is nagyobb mérvű lehetett. Ezt látszik igazolni az 1818-as összeírás is, amikor a 118 fokhagyma termelővel szemben 70 vöröshagyma termelő áll. Egy 1779-es vagyonösszeírásban megjelenik a „hagymakapa" elnevezés. 1' 1 Ez az adat arra enged következtetni, hogy már nemcsak egyszerűen termelik Makón a hagymát, de bizonyos differenciálódás is jelentkezik a munkaeszközökben, nevezetesen kialakul az a kapatípus — a mai kaparó őse —, melyet kizárólag a hagymában használnak. 1783-ban a pozsonyi Helytartótanács 6189. sz. leiratában kötelezi Csanád megyét, hogy Eszék, Pétervárad, Bród, és Ógradiska erődítményeknek az ostrom esetére bizonyos természetbeni szolgáltatásokat biztosítson. A felsorolt termények között szerepel a hagyma is. Vörös- és fokhagymából összesen 60 pozsonyi mérőt kell beadni. Ebből Makóra 20, Földeákra 40 mérő jut. 1 9 Földeákon (Óföldeák) eredetileg szintén foglalkoztak kertészkedéssel. Giba Antal megyei földmérő által 1827-ben készített térkép a szöllőskertek, a haleszi káposztaföldek, kender- és lenföldek mellett feltünteti pontos telekmegjelöléssel a Mama halmi, a Szabó halmi és a Kéthalmi kertészek földjeit. Az általuk művelt terület kb. 12. kat. hold; a gazdaságok, illetve a parcellák száma: 39 (Makón 1818-ban 188 a termelők száma). A földeáki kertgazdálkodás a makói1 6 Petrovics i. m. 11. lap. L. még: Erdei Ferenc, A makói parasztság társadalomrajza. Csanádvármegyei Könyvtár 26. sz. Makó, 1934. 11. 1. Erdei Ferenc, Területi csoportok egy mezőváros társadalmában. Népünk és Nyelvünk 1935. 7. évf. 246. 1.; Bruder J., Hagymatermesztés. Bp. 1954. 12 1.; Vida Zoltán, A makói hagyma. Csongrád Megyei Múzeumi Füzetek 4. sz. Szeged, 1965. 16. 1.; Boross Marietta, A makói hagymatermesztés eszközanyaga. Néprajzi Múzeum Gyűjteményei 9. sz. Bp. 1968. Klny. a Néprajzi Értesítő 50. évfolyamából. 127—154. 1. 1 7 MVL Régi iratok 1755. 110. sz. Ezúttal köszönöm meg Szabó Imre ny. főmérnöknek, hogy felhívta figyelmemet e levélre. 1 8 MVL Régi iratok 1779. 197. sz. 1 9 Az okiratról készült mikrofilmet Péter László szerezte be, és a József Attila Múzeum filmtárában található. Ma a vöröshagyma növénytani neve allium cepa, a fokhagyma allium sativum. A jelzett időben viszont allium = fokhagyma, cepa — vöröshagyma. Vö. Páriz Pápai szótárát. A pozsonyi mérő = 62.4984 liter = kb. 2 véka. Az okirat fordításáért köszönetem fejezem ki Búzás László helytörténeti kutatónak. 58
