Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)
„a nyolcvanas években már Makón is megjelentek a német cégek. Először Hamburgból és Leignitzből és bevásárlóik heteken át itt tartózkodva vették a hagymát és küldték Németországba és Angliába. J. Hey, Deitrich Hey, A. Tinken, J. H. Lütten & Co. Hamburgból és |. Grolich Leignitzből voltak az első itt vásárló német cégek, később követték őket mások is, úgyhogy a makói hagyma a világpiacon egyre inkább ösmertté vált, és erős versenytársa lett az olasz és spanyol hagymáknak. A német cégek első bevásárlói közül fentmaradt az emléke az érdemes Körösi Mihálynak, aki híres torma termelője volt a városnak ... és Joó Józsefnek, aki már Bécsben és Hamburgban is többször megfordult. Emellett mindaketten nagy hagymatermelők és önálló hagymakereskedők is voltak." 8 8 A világpiac meghódítása elsősorban nem a makói hagymakereskedők érdeme. Kiváló minőségű árunkért — ha a nyugati kereskedelemnek szüksége van rá — eljönnek helyünkbe is. A 19. sz. végén viszont már a makói — zömmel zsidó — exportőrök bonyolítják le a külföldi piacok makói hagyma szükségletét. A kapitalista jellegű kereskedelem következtében a hagymatermelők teljes létbizonytalanságba kerültek. Az árak alakulása kiszámíthatatlan, sokszor egyik napról a másikra ugrásszerűen felszökik vagy leesik. Teljes mértékig ki voltak szolgáltatva a nyugati piac szeszélyességének. Ha a holland vagy a német hagymatermés jó volt, amíg tartott a készletből, ingyen sem kellett a hagymánk. De ez nem is csoda, hiszen 1 q szállítási költsége Hamburgig 3,04, Londonig 3,64 forint. 8 1' Az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara hiába fordul a kereskedelemügyi miniszterhez a fuvardíjszabás mérséklése ügyében, a válasz elutasító. 6 0 A környékbeli (osztrák, cseh, galíciai stb.) piac felvevő képessége pedig igen korlátozott. A kedvezőtlen időjárás folytán 1893. tavaszán a hagymakészlet meglepően összeesett, a vevők minden árkövetelést megadnak. Májusban már a helyi szükséglet fedezésére néhány vagon egyiptomi hagymát kénytelenek behozni. 9 1 Ha voltak is kedvezőbb gazdasági esztendők, mégis leggyakoribbak az ilyen üzleti tudósítások: „a hagymaüzletben beállott a pangás", ,,a kivitel teljesen szünetel", ,,a hagymaüzlet igen lanyha" stb. Bizony igen gyakran előfordult, hogy ki kellett hordani a gödrökbe a hagymát. „Szomorú, de ilyen is van. A makói szegény hagymatermelők nagy fáradsággal előállított terményeiket, a mitől annyit reménylettek, miután a legpotomabb árért sem tudták elvesztegetni és a padláson arasznyi csírákat hajtva indultak romlásnak, most kocsira hányva kénytelenek kihordani. Ezt a szomorú munkát, amely közben az izzadság verejtékei közé, könnycseppjei is vegyülnek, keserű humorral elnevezték ők hagymatemetésnek. Mindennap lehet most nálunk látni ilyen teherrel kivonuló kocsikat arra az Akasztófadomb melletti árok felé. Ha kérdi aztán valaki tőlük, hogy talán eladták a hagymát és kinek adták el? ismét készen van rá a bánatos hangulattól is elmaradhatatlan tréfás felelet: igen, eladtuk az árokszállási kereskedőnek. Van sok olyan termelő, kinek az ősszel 1—2 ezer forintot ígértek hagymájáért, s ma az árokszállási kereskedőnek oda adják ingyen. Hiába, hol kerék, hol talp." 9 2 A romlott hagymát hosszú ideig a Ludvár felé vezető kocsiút baloldalán elterülő kubikgödrökre hordták. Az egyik jelentés szerint a „hagymatemető" 110 m hosszú és 7—8 m széles.^ A rothadt hagymaszag néha megcsaphatta a vonattal Makóra érkező orrát, innen származhat a környékbeliek azon csúfo8 8 Petrovics György i. m. 15. 1. Maros 1889. január 6. 9 0 Maros 1895. június 6. 0 1 Maros 1895. január 10. 9 2 Maros 1889. június 16. Kiemelés er. 9 3 MVL Polgármesteri Iratok 1891. VI. 399. 79
