Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)
ral. A 3. képen bemutatott kaparó még szintén a 19. századból való, de már ügyes szerszámnak számít. Nyitolás ezen sincs, kovácsolással készült. Formája már könnyedébb, a pengéje felfelé keskenyedő. 3. Hagymakaparó (pengéje eredetileg háromszögletű volt) A talicska 3 4 eredetileg majdnem úgy hozzá tartozott a hagymakertészhez, mint más vidéken a kubikosokhoz. A korai időszakban négy fő funkciója volt: piacbajárás, a Marosról vízhordás, a kertészek szállítóeszköze és végül babakocsi. „A kishagymásnak a talicska a kocsija, az a szekere, az az autója, lova, ökre, egyszóval minden szállítási alkalmatossága, . . . talicskán bonyolódik le a hagymatermeléssel kapcsolatos helyi forgalom legnagyobb része, úgy hogy bátran meg lehet állapítani, hogy Makó közgazdasági élete és a nehéz viszonyok közt a köz ellátása is valósággal össze van kapcsolva a talicskával." 3 5 A talicska a hagymarakásnál és az apróhagyma szedésénél szinte nélkülözhetetlen volt, viszont a nagyhagymát már kocsival hordták haza. A kishagymás, amint erősödött, előbb házat vett, majd kocsiról, lóról gondoskodott; a földvétel csak harmadik helyen állt, a vetésforgó miatt úgyis minden évben más helyen kellett termelnie a hagymát. A talicska nagyobb elterjedése azzal is összefügg, hogy Makón aránylag kevés volt a ló. Az 1877-es összeírásból kiderül, hogy a lovak száma: 3 6 Makón 4 785 Szentesen 6 459 Vásárhelyen 12 774 3 4 Tóth Ferenc, A makói talicska. MFMÉ 1966—67. 3 5 Makói Friss Újság 1920. augusztus 6. 3 6 Maros 1877. november 11. 5 A Móra F. Múzeum Évk. I. 65
