Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez. A Makói Múzeum Füzetei 4. (Makó, 1969)
A 19. században még csak kezdetleges munkaeszközöket használnak, ismeretlen a dikkölő, a vetőgép, a tolás- és forgatás resta, de még a csuszkija és az irdoló is. A szerszámok nagy része nehézkes és otromba volt, mint a 4. képen bemutatott hagymaásó. A szájhagyomány őrzi még a régi hosszú nyelű hagymakapa, bőr- és vesszőrosták emlékét, de ilyet már begyűjtenünk nem sikerült. 4. Hagymaásó A makói hagymafajta Erdei Ferenc megállapításai szerint hagymánk alapanyaga a régi makói hagyma, mely kis termetű, kemény húsú és élénk világos színű lehetett. Alakra nézve vagy hosszas, alul, felül hegyesedő vagy pedig laposan gömbölyű (leány csöcsü). Megbízható fajta volt, de nem lehetett bőtermő és erősen hajlott a bördösődésre. 3 7 Hogy mikor vált a makói hagyma nagy testűvé, ez még eldöntetlen kérdés. Nem bizonyítható arról a Kazinczy által 1799-ben Tirolban látott, vízi úton szállított „szörnyű nagyságú" magyar hagymáról, 3 8 hogy valóban makói volt-e, de az kétségtelen, hogy abban az időben már van Magyarországon nagy testű hagyma. Az is tény, hogy akkoriban a magyarországi hagymatermelés élvonalában áll már Makó. Palugyay Imre 1855-ben hagymáinknak nemcsak a jóságát emeli ki, de szerinte ilyet „nagyságra nézve alig találhatnak valahol az országban". 3 9 A mai öreg ha-gymatermelők apáról-fiúra, vagy nagyapáról-unokára hagyományozódva pl. még jól emlékeznek a 19. sz. tergóvácaira, de semmit se tudnak arról, hogy az ősi aprós vöröshagymánk milyen nemesítési eljárással és mikor vált nagy testűvé. Hasonlóképpen a termelők mai köztudatában teljesen ismeretlen, hogyan jöttek rá eleink a jelenlegi makói hagymatermelés legfőbb sajátosságára: a szárított dughagymáról való termelésre. A szárítási eljárást megelőzően is főleg dughagymás eljárással termelhették városunkban a vöröshagymát. Ekkoriban csak a legapróbb dughagymát, a zsigát rakhatták el, mivel ez szárítás nélkül sem igen bördözik fel, de az ilyen módon termelt hagyma a mi talajviszonyaink mellett apró marad. Nagyméretű étkezési hagymát — ahogyan most mondjuk — csak az első, vagy második raknivaló hagymaból lehet elérni, ez viszont nagy százalékban hajlamos a felbördőzésre. És itt van az óriási jelentősége annak a felismerésnek, hogy szárítással meg lehet akadályozni a bördösődést. Ebben a felfedezésben rejlik a makói hagymatermelés legfőbb titka. Hogy a szárításra hogyan jöhettek rá, a szájhagyományon alapuló visszaemlékezés már mit sem tud. Valószínűleg az első felfedezők azok lehettek, 3 7 Erdei Ferenc, A makói hagyma iskolája. Makó 1941. 8—9. 1. 38 Petrovics György, i. m. 5. 1. Márton György, i. m. 18. 1. 3 9 Palugyay Imre, Magyarország . . . leírása 4. kötet. Pest 1855. 111. 1. 66
