Péter László: Juhász Gyula elfelejtett makói verseiből. A Makói Múzeum Füzetei 3. (Makó, 1953)

Szép magyar ősz, mosolygó bánatos, Olyan nehéz örülni most neked. Kinek érlelsz gazdag gerezdeket S a rét rózsádat kinek nyitja most? Szép magyar ősz ege, elhervadón Hány özvegyet lát bágyadt napszc__ med• Harmat helyett csillantva könnyeket. Ú messze Dnyeszter, mély Visztula, Don! Makói Újság 1914. szeptember 11. XI. évf. 221. sz. rv ar osz Szép magyar ősz, fátylas magyar ősz

f Milyen világot érsz, ha visszajössz, Mit hoz talányos testvéred, a tél, Mikor magányos rónánk elalél? Isten, kit áld szelíd angyalsereg, Adj víg karácsonyt és békés telet! Véres ősz Ó hol a régi, régi, csöndes ősz, És hol a régi, régi alkonyat, Az édes bánat, mely mélán esőz Mikor hiába fájó álmokat S mint f inom köd szitál szívünk felett. Lelkünk, e halkan zengő zeneszer Mely hervad, mint a bíbor levelek? Dallamba tördelt, mely nem veszhet • • el Szavak pompája, gyémánt és arany, Én gazdagságom, ó be oda van! Vér és tűz büszke bíbor tengerén Papírhajómmal mit keressek én? Makói Üjság 1914. október 14. XI. évf. 249. sz. \ árom őket Akik elmentek búcsú nélkül S csukott ajakkal fekszenek, Oly különös, hogy nem üzennek A kedvesek. Oly érthetetlen, hogy szemükkel Intettek: holnap, s lám, soha! Rájukfagyott némán az élet Mosolya. •Makói Üjság 1914. október 29 XI. évf. 262. sz. Várom, hogy egyszer szembe jönnek S tovább ballagnak majd velem, De köztünk, hallom, mély az árok: A végtelen! Csak egyszer ülnének le vétem A lét tavaszi terraszán, S néznénk a holdat, mely, mint arcuk» Hala vány.