Péter László: Juhász Gyula elfelejtett makói verseiből. A Makói Múzeum Füzetei 3. (Makó, 1953)

Bujdosó Balassi Mily metszi, messzi vagy már Mily szörnyű, szörnyű erre Hazám, Annám, víg ifjúságom, Hazám határát sírva nézni. Reményem, életem. örömet és életet, Messzebb, mint az égi hold Mint hatott kísértetet S- éji álo m. Makói Újság 1915. január 2. XII évf. 2. sz. Fölidézni! lie könnyű, könnyű lesz majd Fehér zászlóval visszatérni. Piros sebbel, jaj, mi szép Zöld fűre hullni, mint halott És férfi. / Gj anakreoni dal Dr. Purjesz Zsigmondnak I Hágok háborúján, Holott halál az élet, Enyészet évadán és Özön gyász századában Én, bús Vitéz utóda, Szegény szomorú, költő, Hadd valljam balga hittel És boldog áhítattal Az élet vallomását. Hogy nagy dolog a harc, de Legszebb virág a béke: Szelíden és merengön Jó könyveket lapozni,' Szép képeket csodálni, Víg éneket dúdolni, Tűnt éveket idézni, Mélázni a mezőben S gondolni holmi szépet S a bennünk fájva fájó Ember tragédiáját Feledni, pillanatra, S csak élni, élni. Ámen. .Vlukoi Üjság 1915. március 2. XII. évf. 53. sz. Az örömhöz... öröm, te régi szó, elmúlt napok faunja, örökre távoztál és nem jársz vissza újra.' Hiába várom én, hogy egy napon beállít Kacajod S zengenek elnémult fuvola id.

1 Hiába nézek én a ködlö távolokba, örökre elmaradsz, öröm, szép déli pompa? A Cm voll elég a könny, <i hervatag panasz, jaj, Nem volt elég a dal, mely szenvedést magasztal? öröm, kii Schiller és Beethoven áldva zengett, Jöjj el, jöjj el, te szép, te kedves égi gyermek! Vsak egy mosolyodat akarnám látni még én S elmennék gondtalan. ál dón, megáldva, békén! Makói Üjság 1915. április 7. XII évf. 83. sz.