Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)
NÉPRAJZTUDOMÁNY - Fodor Ferenc: A martonosi paprika
FODOR FERENC A martonosi paprika „1918 előtt a Horgos vidéki paprikakultúra még nem volt nagyarányú, és kizárólag a termesztésre, a füzéreknek a szegedi piacon való értékesítésére szorítkozott" - írta Bálint Sándor a szegedi paprika történetéről szóló munkájában. Azt is megemlíti, hogy: „Ekkoriban ugyanis már folyt némi paprikatermelés Horgoson, Martonoson, Magyarkanizsán, Csókán és Törökkanizsán, de jelentőssé, általánossá nem tudott válni. Bona Julia kutatásaira hivatkozva megállapítja, hogy 1900 táján Horgosra került röszkei felesek voltak az itteni paprikatermelés úttörői. Mint kiderült a mai martonosi idősebb adatközlőknek erről más a véleményük. Szerintük „Valamikor Horgoson nem volt paprikafeldolgozó. Martonoshoz közel, az állomásnál, ott volt egy paprikagyár, annak volt tradíciója, sok évvel ezelőtt. 1944-ben, a rendszerváltáskor ezt lebontották és elvitték Horgosra. Majd Horgost annyira fölfejlesztették, hogy egy nagy gigant lett Európában. Martonos nem adta fel küzdelmet. Horgos a monopólium miatt nem tudott fejlődni, de Martonos 1988-90-es évektől kezdve mind jobban fejlődésnek indult, attól az időtől szinte egy paprika birodalommá fejlődött" - nyilatkozta egy idősebb vállalkozó, kinek már szülei is paprika feldolgozással foglalkoztak. Hasonló véleményen voltak mások is, amikor a paprikatermelés kezdeteiről kérdeztük őket. Szerintük 1912-ben települtek be az első családok Röszkéről, ők kezdték el a paprikatermelést Martonoson. Ezek: a Galgóci, Sebők, Tombác, Mikó és Sárkány. Ezek szegény családok voltak, először csak fél láncon, egy láncon termeltek. Egy lánc föld 22 mérés, egy hold 1600 négyszögöl - 16 mérésnek számított. A termelés e korai szakaszáról ezen kívül nem sokat tudunk, feltételezhető azonban, hogy semmivel sem különbözött a szegedi hagyományoktól, mivel ahhoz közvetlenül kapcsolódott. A hagyományos feldolgozási technológiát folytatták a későbbiekben is. A termelés azonban bővült, mivel a második világháború után „Akinek volt annyi ereje, hogy ültetett egy holdpaprikát, az abból kiárulta a föld árát." Nem csoda tehát, hogy „szinte minden második ház hasított." Kanizsáról, Kresnyevácról, Adorjánról jártak hasítani - nyilatkozzak az adatközlök. 4 1 Bálint Sándor: A szegedi paprika, 1962. 122. 2 Bite István (sz.1937) 3 Holló Ferenc (sz.1940), Holló Rozália (sz.1939) "László Mihály (sz.1945)
