Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Fodor Ferenc: A martonosi paprika

A feldolgozás menete megegyezett a Bálint Sándor által bemutatott Szeged alsóvárosi hagyományokkal. „5-10 asszony hasított, madzagra fűzték, rácson szárítottuk. A paprikamadzagon eligazítottuk a fügéket, úgy szárítottuk. ...Nagyon vigyáztak akkor a minőségre, kiszedték az erejét, levágták a hegyit, ami hibás volt, azt külön rakták." A hagyományos feldolgozás azonban Martonoson sokkal tovább élt. Még az 1960-as években is hasítottak. Saját fogyasztásra szánt paprikát állítólag még ma is hasítanak és csipednek. Sokan még ma is fúróval ültetnek. Palántáláskor összefogtak, de napszámosokat is alkalmaztak. „Akkor ég négykézláb ültettünk, három hétig is ültettem fúróval."

5 1. kép. Palántálás fúróval (1960-as évek) A Zadrugák megjelenésével a termelés modernizálódott. A hagyományos palántanevelés és kiültetés nehéz munkáját könnyítette a helybevetés. A helybevetett paprikát magvas paprikának nevezték. Vetőgépet a malom adta, de ügyes lakatosok, két soros, ló huzatos vetőgépet is gyártottak, amellyel a paprikán kívül cirkot, kukoricát is vetettek. A technológiai fejlődés mellett azonban ragaszkodtak a hagyományos művelési módszerekhez. Hátrafelé kapáltak, kocsival nem mentek rá a paprikaföldre, szedésnél a zsákokat kihordták a földről. A technológiai fejlődés ellenére azonban Martonoson a mai napig a legjellemzőbb a kisparcellás termesztés. Ez egyrészt a birtoknagyságtól, más5 László Mária (sz.1945)