Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy reprezentatív kályhalelet a szegedi belvárosból

lomban olyan rekonstrukciót, amelyen az itt azonosítható összes típus előfordult volna. Egy középkori város centrumában álló polgárházban több kályha is lehetett, ezek omladéka pedig keveredhetett a romeltakarítás, planírozás során. így csak az látszik valószínűnek, hogy kettőnél több kályhával nem kell számolnunk az értékelés során. Az általános bögre formájú kályhaszemeket a szintén ismert karéjos változatban is megtaláltuk, utóbbiak száját lapos cserépgyűrűvel díszítették. A tál alakú kályhaszemek között háromszöges és a négyzetes szájperemű darabok egyaránt vannak. Néhány példánya a boltozatba épített hagyma, vagy sisak formájú kályhaszemeknek is előkerült (6. kép). A kályha alsó, hasáb alakú részének rekonstrukciójához pedig a kerek, vagy karéjos szélű, az átlagosnál öblösebb variánsokban előkerült cseréptálkák nyújtanak segítséget. Nem lehetetlen, hogy a legnagyobb darab tálka eredetileg mécses volt, ám a többi töredék bizonyosan kályhaszemként funkcionált (7. kép). A plasztikus díszítésű előlap-töredékek alapján (8. kép) a csúcsos tetejű, dongás hátú oromdíszek két alaptípusát tudjuk részben rekonstruálni, feltételezve, hogy az ábrázolások szimmetrikusak voltak. Alsó részük megegyezett: széles, tagolt bordával elválasztott két ajtócska, felső részén félkör alakú kivágással. Az 1. típus háromszögletű felső részén négykaréjos mérmüvek láthatók, míg a 2. típusnál ugyanitt több tagból álló liliomok futnak fel a peremig (9. kép). A csúcsos felső rész szegélyén mindkét típusnál visszahajló liliomszirmok láthatók. Mindkét feltételezett alaptípus jellegzetességeit tekintve budai előképekre vezethető vissza. Egy a palota területén talált, 1408-1437 közé keltezett, világos színű, sárgamázas csempe (HOLL 1958, 241) egyes jegyei (kétosztatú „ajtó", négykaréjos mérmű, a csúcsos felső rész szélein felfutó plasztikus díszek) megtalálhatók a szegedi oromdíszeken. A gótikus jegyek azonban részben már reneszánsszá alakultak; a nyílások csúcsívei lekerekedtek, fölöttük az egyik típusban liliomok fakadnak, a felső szegélyen felfutó rátett háromszögek is egy-egy liliomszirommá alakultak. Bár a liliom az Anjou-ház, s ennek megfelelően a 14. század szimbóluma, ekkor kezdik többek közt a kályhacsempéken is ábrázolni (HOLL 1958, 224: 2223. kép), jelen esetben a töredékek nyilvánvalóan jóval későbbiek. A Zsigmond-kori kályha (kályhák?) létét a vármaradvány tetején összegyűjtött finom, világos (fehér és sárga) anyagú, zöld, illetve sárga mázas szegélyléctöredékek is erősíthetik, melyek minőségben nem maradnak el a budai példányok mögött. Sajnos ezek közül csak néhány származik előlapból (is), így az alkalmazott plasztikus ábrázolásokat, díszítményeket nem ismerhetjük. A készítés közelebbi idejére vonatkozó támpontok hiányában, csupán azt valószínűsíthetjük, hogy többségük a 15. században készült.