Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy reprezentatív kályhalelet a szegedi belvárosból

A liliomos 2. típus kialakulására talán befolyással lehetett az a fehér mészkőből készült gótikus szentségház, melyen a mérműves díszítés elemein túl egy-egy liliom is látható. A 15. század közepére (a vártemplom nagyszabású átépítése idejére) keltezett pasztofórium maga is a budai lovagalakos-kályha hatását mutatja (ENTZ é. n., 16). Két angyalábrázolásos töredék alapján még fontosabbnak tartjuk a budai kályhásság közvetlenebb hatását is. A Szegedtől 40 km-re fekvő Csólyospálos területéről a századelőn múzeumba került angyalfigura és a szegedi vármaradvány tetején a közelmúltban begyűjtött szárnytöredék ugyanis a királyi palotában álló lovagalakos kályha oromdíszének előlapján megformált címertartó angyal egy-egy töredéke. A budai palotában álló kályha készítési idejét Holl Imre meggyőző érvekkel 1454 és 1457 közé, V. László uralkodási éveire keltezi (HOLL 1958, 256; 266). Az azonos típusú tüzelőberendezés részeként a 7. típusba sorolt csúcsos dongacsempék közül egyes darabokon a máz helyett piros földfestékkel színezték az angyalt, valamint a hegyesszögben lefelé nyújtott karjaival azonos szögben álló két címerpajzsot (HOLL 1958, 256). Piros festéknyomok a szegedi angyalszárnyrészlettel együtt talált, szintén világosbarna, áttört csempékhez tartozó töredékek egy részén is megfigyelhetők. Az azonosíthatatlan részletek mellett felismerhető egy négykaréjos mérmű, mely a klinikakerti 1. típuson hasonló formában és méretben volt látható, sajnos erre csak a szegélyen megmaradt csonkokból és apró részletekből következtethetünk. A lovagalakos kályha budaihoz hasonló színvonalú töredékeit a nyéki kastély és a visegrádi palota területén a királyi udvartartásnak, az esztergomi és pécsi felbukkanást pedig az uralkodói ajándéknak lehet tulajdonítani (HOLL 1958, 268). Az eredeti csempetípusok másolatait is ismerjük a vajdahunyadi várból és Pécsről. Utóbbi megrendelője Ernuszt Zsigmond pécsi püspök lehetett (HOLL 1958, 269-270). A másolat csempéje azonban gyengébb kivitelű a csólyospálosi töredék, ennél ugyanis az angyal hajkoronája is megvan, míg a pécsi darabon hiányzik, ráadásul jóval elnagyoltabb a ruha redőzete és a szárnyak „tollai" is. Azt kell tehát feltételeznünk, hogy a szegedi várpalotában is állhatott legalább egy, a budai csempék mesterei által készített lovagalakos kályha. Közvetlenül ezt (ezeket?) másolhatták le a szegedi fazekasok mázatlan, de továbbfejlesztett mintakincsű variációkban megépítve a városi polgárházakban és valószínűleg a régióban élő (részben kun) előkelők kúriáiban. Ha tehát azt vesszük alapul, hogy mind a vármaradvány teteje, mind a klinikaudvar kályhái integrálják a Zsigmondkori díszítési megoldásokat, ugyanakkor a lovagalakos-kör ismeretéről tanúskodnak, akkor ezek készítési idejét a 15. század utolsó és a 16. század első évtizedei által alkotott intervallumba tehetjük.