Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Törőcsik István: Egy reprezentatív kályhalelet a szegedi belvárosból

TÖRŐCSIK ISTVÁN Egy reprezentatív kályhalelet Szeged belvárosából A középkori Szeged régészeti kutatása más hasonló jelentőségű településekhez viszonyítva (itt mindenekelőtt a szabad királyi városokra gondolok) több évtizedes lemaradással küszködik. Az értékelhető régészeti leletanyag sokáig szinte csak az 1876 és 1883 között zajló csatornázások és építkezések, valamint a vár több szakaszban végrehajtott lebontása során összegyűjtött emlékekre korlátozódott; több mint egy évszázadon keresztül ez a szórványleletekböl összeálló, mindazonáltal értékes anyag szolgált a 18. századot megelőző mindenkori Szeged anyagi kultúrájának bemutatására. Ezt lehetett kiegészíteni a föld felszíne fölött megőrződött olyan tárgyi emlékekkel, mint például az alsóvárosi ferences kolostor középkori relikviái, vagy a szegedi, illetve innen elszármazott kézművesek (pl. ötvösök) különböző gyűjteményekben őrzött alkotásai. Alig ismert viszont a szegedi kerámiamüvesség, és ez vonatkozik annak minden „ágazatára", így a müvelődéstörténetileg jelentős produktumot képviselő kályhásságra is. A szakirodalomban mindössze két kisebb tanulmány foglalkozik néhány előkerült darab kapcsán kályhaleletekkel (ORMÁNDY 1994, 522-523; PUSZTAI 1995). A 18. századi vár épületeinek kályháit és egyéb tüzelőberendezéseit pedig korabeli állapotot megörökítő mérnöki rajzok alapján rekonstruálta Cs. Sebestyén Károly (CS. SEBESTYÉN 1932). Egy szegedi eredetű kályhaszemet az aradi múzeum gyűjteményéből is publikáltak, ez 1884-ben ajándékozás útján került oda (HUREZAN G-SZATMÁRI 1998, 281). Természetesen Szeged három középkori városmagja területén az ismert darabok összességét nagyságrendekkel meghaladó mennyiségű kályhára utaló lelet került elő. Az 1998 óta talált két kályharoncsról és egyes kályhákhoz tartozó töredékekről a közelmúltban jelent meg egy írás, mely korszakonként egy-két tárgyat felvillantva igyekszik a középkori és újkori kályhaművesség alakulását felvázolni (TÖRŐCSIK 2005). Utóbbi tanulmány kéziratának lezárása után néhány héttel azonban egy újabb, egy-két kályha omladékából álló leletegyüttcs látott napvilágot, mely alapján a legutóbb megfogalmazott következtetéseket további fontos adatokkal lehet igazolni, illetve kiegészíteni. A leletek előkerülésének körülményei 2005. augusztus 24-én délután a Korányi-fasoron sétálva a klinikák udvarán húzódó közmüárokra lettem figyelmes. A klinikakert nyugati oldalán