Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - N. Szabó Magdolna: Adatok az alakor (Triticum monococcum L.) székelyföldi termesztéséhez

jelzések felkeltik a kutatók érdeklődését. Ilyenek például a Kárpát-medence keleti területéről felbukkanó adatok, ahol a növényt elsősorban szalmája és nem szemtermése miatt kedvelik. Kistermésü búzafajként jellemezhetjük. Kalásza rövid, lapított, tömött, szakállas. Kalászorsója törékeny, éréskor ízekre, kalászkákra esik szét, amely egyszemű. Maga a szem vékony, sovány, szorosan ragaszkodik a polyvatokhoz. Nehezen csépelhető, mert csépléskor nem pereg ki a toklászból a szem. Őrlés előtt hántolni kellett, a régészeti korok emlékei szerint pörkölték. Nehézkes feldolgozhatósága is feltehetően hozzájárult háttérbe szorulásához. A termőtalajra és időjárásra kevésbé érzékeny. Hegyes vidéken, sovány földbe vetik, amelyben más, jobbfajta gabona nem boldogul.

8 Magas fehérjetartalmánál fogva nagyon tápláló, minden búzafaj között a legtöbb fehérjét tartalmazza. A hagyomány szerint az alakorral etetett sertés jól gyarapodik, de nem válik zsírossá. Kezdetben kásanövény volt. Kenyérgabonaként való említése meglehetősen szűkszavú, bár magva sikérdúsabb. Az alakor lisztje sárgás, de hasznavehető, így tartották régen. Rövid kalásza kevés magot adott, érthető tehát, ha fokozatosan átadta helyét a könnyebben kezelhető, nagy terméshozamú búzaféléknek. „Síkföldünkön mind az alakor, mind a tönköly csak kivételesen, itt-ott termesztetnek, s minthogy piaczainkon sincs rendes árfolyamuk, kevéssé keresett czikket képeznek; van azonban egy körülmény, mely ezen két gabonafaj termelését síkföldünkön is ajánlatossá teszi, s ez a takarmánybeli érték".

9 A forrásokból kiderül, hogy a 15. században emberi és állati táplálkozásra egyaránt használták, de inkább takarmánynövénnyé szelídült. ínség gabonaként előfordult még a 20. században is. Takarmánynövényként sokáig megállta helyét. Ajánlatos volt az időjárásra érzékenyebb zabot pótolni vele, „minthogy a tönkölyt és alakort ondóstól (polyvástól) együtt takarmányozzuk, az abrakolás nem jár oly veszéllyel, mint a búza, vagy rozsnál, hol tiszta maggal abrakolnak".

10 Lónak, szarvasmarhának, sertésnek, baromfinak egyaránt adták daráját más gabonákkal vegyítve. Kizárólag e célból ma már nem termesztik. Értékére egy korabeli adatból következtethetünk: „a 17. században vékája ugyanannyiba került, mint a tönkölynek és a zabnak"". A későbbi századokban jelentősége tovább csökken. Tapasztalataink szerint a mezőgazdasági statisztikai munkák a búzafélék között nem, vagy csak ritkán tartják tekét. Oktatási, demonstratív céllal a százhalombattai régészeti park is évek óta foglalkozik termesztés-rekonstrukcióval. 8 Révai N.L., 1911,268. 9 Farkas M. 1982, 32. 10 Farkas M. 1982, 32. 11 Bogáts D. 1943,7.