Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - N. Szabó Magdolna: Adatok az alakor (Triticum monococcum L.) székelyföldi termesztéséhez

számon, hiszen nem szerepelt a nála jóval jelentősebb haszonnövények piacán. Épp ezért igen nehéz konkrét történeti, számszerű ill. táji megoszlásra vonatkozó adatokat nyernünk róla. Hazai néprajzkutatók, botanikusok és nyelvészek egyaránt szenteltek már több-kevesebb figyelmet az alakornak,

12 az alakor eredetének, fejlődésének további részleteivel itt nem foglalkozunk. Külön kell azonban szólnunk a kolozsvári Szabó T. Attila nyelvész, művelődéstörténész ide vonatkozó eredményeiről. Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárának „alakor" szócikke sok hasznos, több száz évvel ezelőtti oklevelekből származó adatokat tartalmaz. A nyelvészetileg megfogalmazott tömör jellemzés mellesleg az egyetlen olyan magyar nyelven megjelent összefoglalás, mely egybegyűjti az alakorral kapcsolatos történeti írásos emlékeket. Ezek szerint a következő erdélyi tájakon volt ismeretes a növény: Kolozs, Hunyad, Alsófehér, Kis-Küküllő megyék, Háromszék, és Udvarhely vidéke.

13 O alapozta meg etnobotanikával is foglalkozó fia, Szabó T. E. Attila és nyelvész társa, Péntek János jóval későbbi, '70-es években végzett erdélyi kutatásait az akkori termőterületek feltérképezésével. Eredményeiket az Ethnographia 198l-es évfolyamában közölték: „Az alakor (Triticum monococcum L.) Erdélyben" címmel 4

. Meglepő azonban, hogy az értékes tanulmány, címével ellentétben, figyelmen kívül hagyta az udvar-helyszéki termőhelyeket, miközben megemlítik Gunda Béla 5 figyelmeztetését az alakor dél-keleti (Kézdivásárhely), nyugati (Nagyvárad), északi (Szilágyság), déli (Déva) termesztésére vonatkozóan. További lelőhelyeket nem említenek. Kutatási eredményeik közlésekor csak kalotaszegi jelenlétével foglalkoznak. Az „alakor" terminus bizonytalanságait s az ebből eredő kutatási nehézségeket felfedő, értékes adatokat felsorakoztató tanulmányuk fontos adalék archaikus növényünk történetéhez Mint utolsó hírmondó adnak számot az egyre szűkebb területű vetésekről, majd pedig gyommá sorvadó, árpavetésben lappangó szálakról, illetve végsőnek hitt herbáriumi példányokról. Nem gondolhatták, hogy huszonöt év elteltével, még - az általuk vizsgált korszakhoz képest is folyamatosan csökkenő mennyiségben ugyan, - de fel-felbukkannak alakorparcellák egy-egy Székelyudvarhely környéki falu határában. A fentebb említett szerzőpáros munkája óta, jelenlegi tudomásunk szerint, egyetlen néprajzi, etnobotanikai tanulmány sem foglalkozott e ritka, 12 Rapaics Raymund, Bátky Zsigmond, Gunda Béla, Balassa Iván 13 Szabó T.A. 1975,203-204. 14 Péntek J - Szabó A. 1981 15 Vö. Gunda B. 1966, Péntek J. - Szabó A. 1981, 265, 266.