Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Lengyel Orsolya: A makói félnótás. Szellemi fogyatékos a XX. század első felében Makó társadalmában

a kalapját, ezzel jelezte, hogy segítséget kér. Gyakran bement az üzletekbe is kéregetni. A Makói Friss Újságban 1921. június l-jén megjelent cikkben ezért el is marasztalja az író, aki nem írta alá a cikket. A cikk írója felrója neki, hogy amikor az egyik boltban adtak neki egy kétkoronást, nem fogadta el, mert hiányzott az érme sarka, s szerinte ezért nem fogják tőle elfogadni vásárláskor. Ezután kilépett az üzletből, s egy jómódú férfitől kért pénzt, aki szintén nem adott neki, hanem azt mondta neki, hogy „Dolgozz te dologkerülő". Dolgozni azonban fogyatékossága miatt nem tudott. Ennek ellenére voltak olyan segítőkész emberek is, akik a házukba is beengedték. A segítségért cserében apró szívességeket kértek tőle, például az egyik adatközlő nagymamájának és dédnagymamájának vizet vitt a kútról, vagy elment a távoli boltba. Dutyi Tóniról az emberek sokféleképp vélekedtek. Furcsa megjelenése és viselkedése miatt a gyermekek nem szerették. A kicsi gyermekek féltek tőle. Az egyik adatközlő, Lakatos Béláné 3-4 éves volt, amikor találkozott vele. Egyszer a nagymamájánál volt, s nem akarta megenni az ételt. Ekkor a cseléd azt mondta neki, hogy ha nem eszi meg az ennivalót, akkor majd Dutyi Tóni megeszi. S ebben a pillanatban belépett a házba az emlegetett férfi. Az adatközlő ijedtében mindent megevett. Egy másik alkalommal az újvárosi római katolikus templomban voltak misén. Mikor az adatközlő kisgyermekként meglátta a misén Dutyi Tónit, az édesapjához kiáltott, hogy „Imádkozzon édesapám, mert ott van Dutyi Tóni". Családja felhasználva a gyermek félelmét megvette a Homonnai fényképészcsalád egyik fotóját a „félnótásról". Azt mondták lányuknak, hogy ha nem eszik, háromszor ráütnek a fotóra, s Dutyi Tóni azonnal ott terem. A nagyobb gyermekek csúfolták. Egy másik adatközlő, B. Szűcs Antal elmondása szerint a gyerekek különféle „mögjegyzésöket töttek, utánuk szaladt, hogy mögveri, de persze elszaladtak." A már említett 1921-ben megjelent újságcikk a következőképp szól róla: „Mindhárom közül a legunszimpatikusabb bolond Tóni, akiben a nagyközönség nem annyira egy bolondot, mint inkább egy notórikus dologkerülőt tapasztal." 18 évvel később, a halálhírét közlő rövid visszaemlékezés azonban tisztelettel ír róla. Az újságíró szerint Tóni feje valóságos élő naptár és térkép volt, mert mindig tudta, hogy mikor kinek van születésnapja, lakodalma, temetése. A szerző „jó kis embörnek" nevezi. Egyik adatközlőm sem tulajdonította Dutyi Tóni fogyatékosságát annak, hogy az ördög megszállta, s nem is emlékeznek ilyen magyarázatra a nép köréből. Dutyi Tóni a Makói Újság 1939. március 19-én megjelent rövid írása alapján a makói sajtónak is jellegzetes alakja volt. Az írást Nick néven írta alá a szerző. Ez a rövid cikk tudósít Dutyi Tóni haláláról. A cikk írója a következő szavakkal búcsúzik tőle: „Szervusz Tóni. Jó kis embör vótál, szögény íróemböröknek, művészeknek sok jó kis témát adtál." Dutyi Tóni-