Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Tandari Erzsébet: A martonosi kosárfonás története

Az 1967. december 22-i munkás tanácsülésen felmerült a kanizsai Reform Söprükötőhöz való csatlakozásának a lehetősége. Majd 1968. október l-jén ez is megtörtént. A martonosi kosárfonókat lassan, folyamatosan átképezték söprűkötőnek, és áthelyezték Kanizsára. Az utolsó csoport 1975. május 1. ment át a kanizsai Reform Söprükötőbe dolgozni. Több két-három generációs kosárfonó családról tudunk Martonoson : Antóci, Sörös, Pálinkás, és Simon család. Közülük Simon Mihály, lánya id. Tandari Erzsébet és egyik veje Biacs Szilveszter még ma is müvelik a szakmát. 1997-ben Obu Auguszt fiatal martonosi vállalkozó kosárfonó műhelyt hozott létre. Néhány öreg mestert alkalmazásba vett, akik fiatalokat tanítottak a szakmára. Mivel megélhetést nem biztosított számára a kosárfonás, 5 év múlva feladta a vállalkozást. Vesszőtelepítés A telepítés dugványozással kezdődik: a 20-25 cm-es vessződarabokat 60 cm sortávolságba és 30 cm tőtávolságba, a földbe dugják. Az első fölhasználható vessző két év múlva terem, de az igazán jó minőségű termésre még néhány évet várni kell. A vesszőt minden évben szedni kell, mert különben ágas-bogassá válik. Rossz minőségű lesz és nehezen fölhasználható. Az időjárástól függően 1,5 - 2,5 méter magasságig nő meg a vesszőszál. A vesszőt vagy nyáron szedik (július- szeptember), akkor még lejön a haja. Ez a fehér vessző. Vagy ősszel, miután lehullajtotta a levelét, akkor csak főzés után lehet lehúzni a haját. Ez a főzött vessző, ami barnáspiros színű. A szedés úgy történik, hogy metszöollóval levágják az alsó szemig. Azután kévékbe kötik: egy kis öl veszőt vastag végével összeütnek, lábuk között lefektetik a földre. Alá húznak egy hosszú szál vesszőt, melynek hegyes végét megcsavarják. Ezt körülhajtják a vessző vastag végén, majd önmaga alá dugják. A vastag végét erősen húzzák. Lábukkal is rálépve szorítják össze a kévét. A vastag végét is megcsavarják úgy, hogy hurkot is vessen, majd bedugják a szorítókötés alá. Két-három helyen kötik össze ugyanígy a kévét, a vessző magassága szerint. Ezt a kötésmódot gúzsnak hívják. Majd átválogatják (szortírozzák) hosszúság és vastagság szerint. Azután kazánba rakják kb. 6 órán át főzik, majd még egy napig ázni hagyják. Végül kiszedik a kazánból, és egy vesszőhúzó géppel lehúzzák a haját. Kiszárítják, és úgy tárolják.