Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Tandari Erzsébet: A martonosi kosárfonás története

A kosár elkészítése A kosarakat lehet egész vagy hasított vesszőből készíteni. A vesszőt háromba vagy négybe hasítják, és az így elkészített vesszőt sínnek hívják. A vesszőt felhasználás előtt 5-6 órával mindig be kell áztatni, hogy hajlékony, formálható legyen, és ne törjön. Vannak szabadkezű és modellre készült kosarak. Először a kosárfenék készül el. 4-4, vagy 5-5 erősebb, vastagabb vesszőt megfelelő hosszúságúra kell vágni (szabás), majd középen kihasítani, hogy össze tudják fűzni. így egy keresztet kapnak.(l. rajz) Azután azt szét kell húzni, így csillag alakú lesz (2. rajz). Majd vékony veszőkkel ki kell fonni, és kész a kosárfenék.(3. rajz) Azután beszúrják a 32 vagy 40 -minden szabáshoz 2 - oldalkarót, és az aljától indulva folyamatosan fonják egymásra a gyűrűket. A berakás során folyamatosan formálható a kosár. Középtájon díszítésként más szerkezetű vagy színű vessző is fonható bele. Amikor megfelelő magassághoz érnek, jön a befejezés. Elszegik a kosarat, és ha kell fület, kötnek rá. Azután a kosarakat megtisztítják, vagyis vízben megsúrolják. Kikénezik, hogy szennyeződéstől mentes legyen. Majd belakkozzák (manapság csónaklakkot használnak), hogy tartóssá tegyék, és ez fényt is ad a kosárnak. l.rajz 2. rajz 3. rajz A kosárfonáshoz használt szerszámok és eszközök Metszőolló. Putzkés, amivel levágják a felesleges vesszővégeket fonás közben, és amikor elkészül ezzel letisztítják. Bicska. Verővas, hogy egyenletesen és szorosan haladjanak a vessző szálak a kosáron. Harapófogó. Csípőfogó. Szúró a vesszők bújtatásához. Kalapács. Szorító, ami a munkadeszkán tartja a készülő kosarat. Lehet egy darab vessző, vagy egy pénzérme