Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Dr. Vörös Gabriella: Az alföldi jazigok hagyatékának problémái

helyével szemben (VADAY 1984, 187). Közülük összesen négy nem kapott azonos besorolást, ami a lelőhelyek alacsony száma miatt mégis jelentős eltérésnek számít. A II. periódus lelőhelyeinek összevetése nyomán az eltérés még nagyobb, hiszen az egyezés két lelőhelyre szűkül (2. kép). A továbbiakban a címben megadott témánál maradva az első periódusba sorolt lelőhelyek anyagával foglalkozom. Mivel Kőhegyi lelőhelylistája a bővebb, és mindenre kitérő gyűjtőmunkájának eredményei rendelkezésemre álltak, az ö adatait vettem alapul. Kőhegyi Mihály, a rá annyira jellemző alapossággal eredt a lelőhelyek, leletek nyomába, és minden fellelhető iratot, adatot, feljegyzést összegyűjtött és összevetett. Nyugodtak lehetünk afelől, hogy semmi nem kerülte el a figyelmét, tehát többre, pontosabbra nem számíthatunk. Tudomásul kell venni: a nála fellehető adatoknál többet képtelen előásni az utókor. Az első periódusba sorolt lelőhelyek adatainak áttekintése számomra annak ellenére nagy meglepetést okozott, hogy tudni lehetett, elenyésző számban tartozik e körbe hiteles körülmények között előkerült temetőrészlet illetve annak tartható sír -amire egyébként Kőhegyi Mihály fel is hívta a figyelmet elemzésében (KŐHEGYI 1984,342). Az adatok rendszerbe foglalása után tudatosult bennem, hogy a leletek többsége szórványnak tekinthető, sokszor vásárlás után kerültek gyűjteménybe, és még a megközelítőleges lelőhelyük is bizonytalan. Legalább 50 éve bukkantak fel, de van olyan is, amelyik az 1800-as években, nincsenek hozzájuk dokumentumok, feljegyzések, és már nem is lesznek soha. Azt sem tudjuk, hogy hány sírból származnak a leletek, és majdnem biztos, hogy korántsem teljes az egy-egy lelőhelyről származó együttes (3. kép). Tény, hogy szinte kizárólag aranytárgyak kerültek közgyűjteménybe, de azok száma, típusa nagyon változó, nyilván nem közvetlenül az előkerült leletanyagot reprezentálják, hanem az ajándékozó, vagy az eladó szándékát, hozzáállását. Jellemző adat, hogy pl. Kiskunmajsán, Kuklás Jenő földjén előkerült temetőnek a tulajdonos szerint 17 sírja került elő, de csupán arany fülbevaló, arany csüngő és karneolgyöngyök kerültek gyűjteménybe. Adatunk van ugyan kerámiaedényről és további gyöngyökről is, de azokat elhányták a találók. Ugyanez a helyzet, amikor szakember találkozik a lelőhellyel, de fatális módon, szinte mindig későn: a kelebiai jazigok 1965-ben kerültek elő homokbányászás közben, 1966-ban a hitelesítéskor a korábban beszolgáltatott aranytárgyak mellé egy orsógombot is leltek, mert a találók azt nem tartották figyelemre méltónak, és benne hagyták a sírban. Sajnos, maga Kőhegyi Mihály is szelektál, amikor pl. a Tápiószele - Szumrák dűlői Párducz-féle ásatás két korai sírját veszi sorra, hiszen kijelenti, hogy a sírok leletei közül kettő, a gyöngysor és a csüngő érdekli, a többivel egyszerűen nem foglalkozik.