Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Tandari Erzsébet: A martonosi kosárfonás története

TAND ARI ERZSÉBET A martonosi kosárfonás története Az emberek a történelem során mindig törekedtek arra, hogy életüket könnyebbé és kényelmesebbé tegyék. Ehhez nyújtottak segítséget a tölgy-, nyír-, orgona-, mogyoró- vagy füzvesszőből készült használati tárgyak, amelyek az ókortól bizonyítottan jelen vannak az emberek mindennapi életében. A vesszőfonás a folyók és a vizes területeken élő falusi emberekre volt jellemző. Sokáig, a kosárfélék készítését a paraszti közösségek minden felnőtt tagjától elvárták. Hajas vadvesszőből készítettek maguknak kosarakat, söprűket, sövénykerítést, játékokat stb. A XIX. században történt meg a nagy áttörés a fonóiparban. Német mesterek a hagyományos kosárfonástól teljesen eltérő, igen igényes fonott bútorokkal és kosarakkal jelentek meg, amelyekre nagy volt a kereslet a városi lakosság körében. Ennek köszönhető, hogy vidékünkön is megindult a háziipari és az ipari kosárfonás, amelynek mesterségbeli szókincse, a mai napig, részben a német: zopf-fonat, kreuz-kereszt, spitz-hegyes, putz(messer)kés-pucoló kés, stage-erősítő rúd, stich(ni)-szúrás, patent (szabadalmaztatott) szék stb. Ezek a termékek fehér, hajalt vesszőből készültek. Országos hírnévre tettek szert igényes és választékos kínálatukkal az apatini és a martonosi kosarasok. A szövetkezet megalakulása Martonoson A Tisza partján elterülő Martonos árterületén, a fölhasználható vadfüznek több fajtája is megtalálható volt. Az éghajlati és a talajviszonyok is megfelelőek voltak. Barna, hajas vadvessző megmunkálásához sokan értettek, így adottak voltak a feltételek ahhoz, hogy az állami támogatással működő zentai kosárfonó központ egyik fióktelepét Ada, Mohol, Péterréve, Okanizsa mellett Martonoson is beindítsák Az államilag segélyezett, és annak felügyelete mellett működő szövetkezet szervezését Martonoson 1904-ben kezdték meg. „A közgyűlés elhatározza, hogy a Kisrétnek nevezett árterületnek a Kompon felül levő, s erre alkalmasnak is talált háromholdnyi területen egy szakszerű fűztelepet létesít." - olvasható az 1905. január hó 12-én megtartott Martonos község közgyűlési jegyzőkönyvében. Aki tagja akart lenni a szövetkezetnek 500 vályogtégla árat kellett beadnia, és ezzel üzletrészvényese lett a kosárfonónak. A vályogból megépült a kosárfonók első épülete, és megkezdődhetett a termelés. A kosárfonó épülete mindvégig a mai Testvériség-egység utca 7-9. szám alatt volt. Egyre