Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Tandari Erzsébet: A martonosi kosárfonás története

többen vettek részt a kosárfonó munkájában: kosárfonók, bedolgozók, fuvarosok, irodai munkát végzők stb. A kosárfonó szövetkezet szervezését a község Seyfried Józsefre, aki tanító volt Martonoson 1883 - 1919 között, és Simrák Bélára bízta, aki 1905-től 1923-ig volt katolikus plébánosa a falunak. Ok ketten hitelesítették aláírásukkal a hivatalos iratokat és számlákat. Az első kosárfonó mester Lengyel István volt, aki Zentárói költözött Martonosra. Zentán 1902-töl indultak tanfolyamok, ahol a kosárfonás, söprükötés és gyékényszövés mesterségét tanították. Kezdetben csak márciustól novemberig dolgoztak. De voltak bedolgozók is, akik otthon fonták a vesszőt. (Ez a bcdolgozásos módszer egészen az 1940-es évekig működött.) A Szövetkezet alakuló közgyűlését 1908. május 15-én tartották meg. A neve Martonosi Kosárfonók Termelőszövetkezete lett, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet egyik tagja. Ekkor 69 bejegyzett tagja volt. A község a Tisza árterületét - ahol a vadfűz termett - kiparcellázta. Arra lehetett a tagoknak árajánlatot tenni, és megvásárolni egy évi termést. Azt azután elfonhatták vagy eladhatták. Az 1913/14-es üzleti évben (novembertől márciusig tartott) 167 bejegyzett tagja volt. „... szövetkezetünk nem nyerészkedésre alakult vállalat, annak kizárólagos célja, hogy a munkás néposztályt a téli munkahiányos időszakban némi keresethez juttassa" - áll egy korabeli, martonosi képes árjegyzékben, amelyet negyedévenként adtak ki. Ezekben szerepelt többféle zsöllye (karfás szék), kerti pad, pamlag, ülőke, zsámoly, asztal, süteménytartó állvány, nyugágy, kottatartó, kenyér-, pék-, utazó-, szénhordó-, piaci, fáskosár stb. Ezekhez egyre többféle anyagot használtak föl: barna hajas vadvesszöt, barna nemes fűzvesszőt, fehér nedvben hántolt füzvesszőt és gőzön hántolt fűzvesszőt. A díszítéshez: gyékényt, szalmafonatot, rafíát, bútorlábaknak sarokfákat stb. használtak. Közben, rövid ideig, a szövetkezetben drótháló- és söprűkötéssel is foglalkoztak. Az I. világháború, a határmódosítás (Trianon) és a II. világháború is nagyban befolyásolta a szövetkezet működését. Amikor a férfiak egy részét elvitték katonának igen csak lecsökkent a termelés, pl. az 1915-1926, és az 1943-1946 közötti időszakra alig található bejegyzés az üzem működéséről. Emiatt a 20-as években a kosárfonóban kitanult szakemberek iparengedélyt váltottak ki, és otthon tevékenykedtek. Öt ilyen kosárfonó mesterről tudunk: Grúber Ferenc, Böröcz Károly, Takács László, Negyela Lajos és Szebelédi Lukács. Portékájukat lovas kocsikra rakodva, jártak árulni a piacokra és a vásárokba. Nekik köszönhető, mivel mindannyiuknak voltak segédeik és inasaik, hogy felnőtt a kosárfonóknak egy újabb generációja.