Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Fodor Ferenc: A martonosi paprika

részt a rendelkezésre álló munkaerőtől függ. Nagyon sokan a kosárfonásból éltek, illetve a kosárfonó szövetkezet megszűnése után az azt fölváltó seprükötő műhelyben találtak megélhetést. A háziipar fokozatos leépülésével párhuzamosan egyre több család fogott neki a paprikatermelésnek, hogy ne kelljen napszámba járni. A legtöbb család, ha kis területen is, de a munkahely mellett is termelt paprikát. A feldolgozásban is jelentős változások következtek be. Már az 1960-as években sokan vásároltak paprikamalmot, így saját termésüket feldolgozva, nagyobb haszonra tehettek szert. Egy pár kővel dolgoztak, a követ villanyáram hajtotta. Ezekből a malmokból, még ma is több működik a faluban. Egy szezonban több tíz mázsa őrölt paprikát tudtak, tudnak előállítani. 2. kép Paprikamalom A házi földolgozásra kerülő paprikát ma már nem fűzik, hanem vékony raschel zsákba szütyüzik. A paprikaszütyüket rudakra aggatják, ahonnan néhány hetes szikkasztás után viszik a szárítóba. A szárító egy szoba nagyságú helység, melynek mennyezetén sűrű gerendázat van. A szütyüket a gerendába vert szegekre aggatják. A szárítóba egy alkalommal 5-600 kg