Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Dr. Vörös Gabriella: Az alföldi jazigok hagyatékának problémái

Ha valaki hozzá akar szólni egy ilyen fontos és alapvető kérdéshez, akkor az alapokhoz kell nyúlnia, meg kell nézni közelről milyen adatok állnak rendelkezésünkre, milyen lelőhelyekkel, azon belül sírokkal dolgozhatunk, és hogyan állunk a lelet együttesekkel. Csak mindezekezek után következhet, hogy egyes lelettípusokkal foglalkozzunk. Az általános gyakorlatra nem mindig ez a jellemző. A kutatók többnyire egyes leleteket elemeznek, azokhoz gyűjtenek több-kevesebb analógiát, többnyire a teljesség igénye nélkül. Az egymás mellé helyezett elemzések együttese adja ki végül a kronológiai meghatározást, miközben legtöbbször nem esik szó a lelet és a nem, az életkor, a földrajzi helyzet, a provinciától mért távolság, stb. összefüggéseiről.

2 E bonyolult és nagyon összetett kérdéskör tárgyalása természetesen nem lehet e szerény munka feladata. Áttörés új leletek előkerülésétől, közzétételétől várható. Itt arra vállalkozhatom, hogy a régi adatok áttekintésével néhány olyan körülményre hívjam fel a figyelmet, amit az eddigi kutatás esetleg árnyékban hagyott eddig, vagy nem tulajdonított neki elég hangsúlyt. A legkorábbi leletanyag kutatástörténetének van egy izgalmas fejezete, melynek áttekintése sok tanulsággal szolgálhat, és jól illusztrálja a korszak kutatását feszítő problémákat. A korai próbálkozásokat most átugorva, érkezzünk el a 80-as évek elejére, amikor egyszerre két kutató is foglalkozni kezdett a témával, nagyjából egymással párhuzamosan. Kőhegyi Mihály az aranyleletes női sírok összegyűjtésére és elemzésére vállalkozott, ebből írta meg doktori disszertációját is, vele csaknem egy időben Vaday Andrea mélyedt bele az áttelepült jazigok leletanyagának értelmezésébe a Mezőcsát - Hörcsögösön feltárt temetörészlet anyagának közlése kapcsán, majd a témával több helyen, többször is foglalkozott. Mindenesetre a két publikáció ugyanazon évben, 1984-ben jelent meg, úgy, hogy a másik kutatásainak alakuló eredményeit egyikük sem ismerte. Érdekes volt összevetni, hogy vajon a kutatók melyik lelőhelyeket sorolják a korai időszak I. (a betelepüléstől a dák háborúk lezárulásáig) és melyet az ezt követő, II. periódusba. A listákat összehasonlítva érdekes megfigyeléseket tehetünk (1. kép). Az első periódusban Kőhegyi Mihálynál összesen 20 lelőhelyet találtam (KŐHEGYI 1984, 268-303)

3 Vaday Andrea 13 lelő2 Amellett, hogy a kutatás hiányosságairól szólunk, nem lehet eléggé hangsúlyozni az örömteli változásokat sem, melyet jól jellemez a Barbarikumi Társaság megalakítása 2002-ben Szegeden, az évente megrendezett konferenciák, az első konferencia előadásainak megjelentetése 2005-ben az orosházi Szántó Kovács Múzeum legutóbbi, 7. évkönyvének oldalain. 3 Kőhegyi Mihály gyűjtéséből azokkal a lelőhelyekkel foglalkozom, melyeknek legalább hozzávetőlegesen meghatározott lelőhelye van. Munkájában 31 tételszám van, amiből a 6 - 14 közötti tételszám alatt „ismeretlen" lelőhelynév szerepel. Az ismeretlenek csoportjába sorolom a „ Magyarország" néven nyilvántartott lelőhelyet is (KŐHEGYI 1984. 270-277, 291).