Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Ferkov Jakab: Adatok a Mohács környéki halászathoz

sza a három, sőt négy métert is elérhette. Ez szigorúan tiltott halászszerszámnak számított és nem is vált általánossá. Gyakoribb volt a hurokkal való halfogási mód. Huroknak főleg a lágy rézdrót felelt meg. A 3 m-es nyél végén egy kb. 12 cm átmérőjű hurkot alakítottak ki. Ezzel az eszközzel általában a hidak szájánál, ritkábban a parthoz közel, a tiszta vízben fogták a csukát. Amikor a csuka állt, a hurkot óvatosan a derekára húzták és egy hirtelen mozdulattal kirántották a partra. A legelterjedtebb szerszámok közé sorolhatók a különféle varsák. A paraszthalászatban gyakori volt a vessző- és drótvarsa is. A méretük 1 és 6 m között változott. A hálós varsák anyaga általában rosszabb minőségű kender, amit szurokkal bekenve tartósítottak. A varsákat a ki- és befolyásokba rakták le - pl. a Kanda-fok beömlésénél - és volt egyszárnyas és kétszárnyas, sőt szárny nélküli változata is. Kisebb, 4-5 m-es húzóhálókat is készítettek. Ezeken, felül a párák (úszók) házilag készült fakarikák voltak, az ólmokat (nehezékek) szintén házilag öntötték. Öntőformának nádat használtak. A húzóhálót nagyobb pocsolyákban alkalmazták. A húzóhálók mellett tolóháóval is halásztak. Ez egy, a vízmedertől függően kb. 1 m magas és 3 m széles háló. A két szélét karóra kötötték és a vízben függőlegesen tartva, keresztben haladtak az árkokban egyik parttól a másikig. A parthoz érve kiemelték és a szárazra dobták a megfogott halat. Akárcsak a húzóhálós halászat, ez is két embert igényelt. Különleges szerszám az ún. hajderkutya. Egy kb. 1 m x 50 cm-es vaskeretből állt, amelyre egy zsákszerű hálót kötöttek. A keret felső végére egy legalább 4 m hosszú nyelet erősítettek. Az eszköz vaskeretes végét olymódon dobták be a vízbe, mintha kapálnának vagy gereblyéznének és a nyél segítségével a zsákot a megfogott hallal együtt partra húzták. Ily módon általában hínáros, vízinövényes helyeken halásztak. Nem volt ritka, hogy 4 kg-os halat is fogtak ezzel a módszerrel. Gyakori volt az eresztővel való halászat is. Az eresztő egy zsinórra erősített több horogból álló szerszám. A zsinóron kb. fél méterenként helyezték el a horgokat és akár 30-40 horgot is felfűzhettek egy-egy zsinórra. A horgok lehettek nagyobb méretűek és lehettek kisebbek is. A nagyobb méretűekre nem raktak csalit, de olyan helyen - rendszerint szűk folyásban - rakták a vízbe, ahol mozgott a hal. Ez egy nagyon kegyetlen halfogási mód, mert ha a hal le is szakította magát valahogy a horogról, olyan durva sebet szerzett, hogy a sérüléseibe belepusztult. A kisebb méretű horgokra viszont csalit helyeztek. Ez a halfogási mód a Riha tavon volt gyakori. Este rakták be a vízbe és kora hajnalban mentek a zsákmányért. Csalinak többnyire gilisztát használtak.