Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Ferkov Jakab: Adatok a Mohács környéki halászathoz

karóhoz van kötve. Az ily módon kifeszített szárny a varsába tereli a halat. Gyakori a kétszárnyú varsa is. Ez utóbbit főleg tél végén, januárban és februárban alkalmazzák menyhal fogására. A menyhal ekkor ívik (rakja le az ikráit) általában partos részen. A halász ilyenkor az egyik szárnyat kifeszíti a „száraz", azaz a part szélére, a másikat pedig a folyásban feszíti ki. Régebben egy-egy varsában gyakran 5-6 kg menyhal is volt, de a mai halászok már nem igazán értenek a fogásához. A varsa orra mindig árral szemben van kötve. Az egyszárnyúnál a karó mindig belül, a vége pedig a part felé, míg a kétszárnyúnál a parttal párhuzamosan áll. A szárnyak közti távolság 1,5 - 2 m. Varsával kifizetődőén dolgozni a legjobban úgy lehet, ha kb. 40-et helyeznek ki. Mert pl. ha ma leteszi a varsát és árad a víz, holnap meg kell nézni, és másik helyre kell áttenni, nem szabad ugyanazon a helyen tartani, hogy meg ne szokja a hal. Mindez persze időbe telik. Reggel mikor kiszedi a varsát, rögtön felakasztja a fára vagy nádra, hogy átjárja a levegő, a halat pedig a gyűjtőterületre viszi. Csak délután helyezi vissza a varsát. így sokáig ép marad a szerszám. Kevesebb varsával azért nem éri meg, mert nincs elég zsákmány, többet viszont nem tud kiszedni rendesen egy nap. A varsához hasonló halfogó csapda a vejsze is. Ezt ma már nem használják, de egyik adatközlőm még emlékszik rá. Fiatal korában, az 1940-es években látott ilyent. Ez a csapda vesszőből vagy nádból készült és olyan helyen építették meg, ahol állt a víz, de járt a hal. A vesszőből labirintusszerüen kialakított csapda egy zárt térbe vezette a halat, ahonnan a halászok már könnyen kiemelhették. Ma már nem alkalmazzák. A kisszerszámok után most nézzük meg, hogy milyen nagyszerszámokkal dolgoznak ma. Az egyik legismertebb szerszám az úgynevezett laptató. A laptató olyan nagyháló, amelynél a két szélétől befelé 10-10 m méter hosszan a hálóba rendesen fűzik be a kötelet, utána viszont 2 szemenként (hálólyukanként) ráncolják, majd a közepe felé haladva már 2x2 szemenként ráncolják és ezáltal egy 8-10 m-es zsák keletkezik. Hossza 44-60 m között változik, mélysége kb. 8 m. Ezt két nagy ladikból kell használni és minimum 6 halászra van szükség az ezzel való halászatnál. A ladikokban általában 2-2 evezős van: egy hátul, aki egyben kormányos is és egy elől. A külső csónakban 3 evezős van a kormányossal együtt, mert ha limányos részbe érnek, akkor a sarkoknál tudják tartani a sebességet, hogy ne maradjon le a háló. A ladikok orrát kötélhurokkal akasztják össze, majd a víz közepére érve szétkapcsolnak és jobbra, illetve balra szétválnak. A léhéscsomókat (az összeráncolt hálót) egyszerre dobják be, a hálómester pedig egy csomó inat (a hálót feszítő kötél) és párát ( a hálót a víz színén tartó fadarabokat) dob ki, majd a másfél méteres apacsot (fát), amely annyira le van súlyozva, hogy a