Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Ferkov Jakab: Adatok a Mohács környéki halászathoz

fenékre merül. Ezután kerítenek, majd a kerítés végén a két szélső csónak összeérésekor az egyik átdobja a másikhoz a hurkot és az megakasztja. Az inszedők amilyen gyorsan csak tudják, beszedik az inakat, a mester pedig a párát és az ólmot (súlyokat). Ekkor a léhés (a zsákszerű háló) még mindig a vízben van, de a zsák száját alkotó két in egymás mellett jön, tehát a hal nem menekülhet. Ezzel a módszerrel leginkább áradáskor halásznak, mert ilyenkor jobban mozdul a hal. Máskor többnyire nem használják. A kerítő- vagy nagyhálót viszont mindig alkalmazzák, kiváltképp zátonynál, vízelzáráskor, folyótanyánál stb. Ehhez szintén legalább 6 ember kell. Ha folyótanyát kerítenek, akkor egy embert kitesznek a partra (ez a laptáros), a többi pedig a vízen kerít, azaz lasan lefelé haladva a csónakokkal kihúzza a háló másik végét is. A mikor leérnek, kiabálnak a laptárosnak hogy álljon meg és kihúzzák a bekerített halat. A kerítőháló rendkívül hoszszú, gyakran a 120 m-t is meghaladja. Húzása nehéz, ezért bőrből készült hám segítségével ún. nyaksival húzzák. A hal hálóból való kiszedése után újra rendbe teszik, azaz „tercölik" a hálót és kezdődhet az újabb húzás. Ezzel a szerszámmal éjjel-nappal lehet dolgozni. Kopácson általában 12 fős volt a nagyhálós halászbokor. Tagjai a következők voltak: 1 botos, 1 halászmester, 1 köteles, 1 vajda és 8 legény.

19 Az előzőnél sokkal kisebb a balinháló, hossza általában nem haladja meg a 80 m-t. Használata hasonló a kerítőhálhoz, de már két ember is elég a kezeléséhez. Egy a parton van, a másik pedig csónakkal a vízben kerít, de keríthetnek úgy is, hogy mindketten csónakból dolgoznak. A balinháló szintén tükrös szerkezetű, ezért a hal kiszedése néha sok időt vesz igénybe. A kifogott halat az értékesítésig a nagybárkában - más néven bőgősbárkában - illetve kisbárkában, vagy nyargaló-bárkában tartották. Mennyiségét is e szerint adták meg. A pluntra egy nagybárka mennyiségű hal volt, a laptató-bárka a pluntra fele volt. A hálót régen a halászok maguk vagy a családtagjaik kötötték és javították. A kifuserált hálót sem dobták el, másodlagos felhasználásban, pl. törlőrongyként még sokáig használták. Más részeit - ólmot, párát - ha már nem volt szükségük rá, eladták más halászoknak. Ma már megveszik a kész hálót. Egy kb. 80 méteres háló ma 30-35 ezer forintba kerül. Ehhez jönnek még a különféle tartozékok, amelyeket ha nem a halász állít össze, újabb 10 ezer forint költséget jelentenek. Ezeknek a hálóknak az anyaga már sokkal tartósabb, a szárítást sem igénylik annyira mint a régi, kenderből készült hálók. A hivatásos halászok mellett létezett az ún. paraszthalászat is, amelyet idővel tiltottak és a paraszthalászok, melyek közé a víz menti lakosság is Lábadi K. 1994.63-64.