Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Ferkov Jakab: Adatok a Mohács környéki halászathoz

- 5-6 m mélyen - szoktak, és ha elakad a fenéken, vagy valami tuskón a kece, akkor ki kell húzni. Ezt úgy szokták, hogy a két ladik közé keresztbe fektetnek egy erős evezőt, erre rákötik a kötelet és addig tekerik, míg föl nem szakad. A halászat befejezése után a halász a vállára veszi a rámát és kiviszi a hálót száradni. Ezzel a szerszámmal főleg kecsegére mennek, de néha harcsát és márnát is fognak vele. Szintén kisszerszámnak számít a milling vagy viliing is. Ez az eszköz egy nagy négyszögletű kanálhoz hasonlít. A „kanál" nyele egy kb. 2 m hosszú erős fa, mely a közepe táján egy kb. 20 cm-es függőlegesen álló fogantyúval van ellátva. Erre azért van szükség, hogy a hálót könnyebb legyen kiemelni, illetve biztosan lehessen tartani. A nyél felső végébe egy hosszú, rugalmas pálcát tűznek, e pálca alsó végénél és a nyél találkozásánál pedig keresztbe szintén egy pálcát erősítenek fel. Ezek a pálcák leggyakrabban bambusznádból készülnek. A három sarkával ráerősített aprólyukú háló jóval kisebb, mint a pálcák, ezért azokat ívben meghajlítva kanálszerű alakot vesz föl. A háló általában 60 x 60 szemes, negyedik sarka a nyélre erősített. Ennél a halfogási módnál két ember dolgozik együtt egy ladikban. A csónak farában az evezős ül, az orrában pedig a villinges. A kormányos (evezős) keresztbe teszi a csónakot és csak annyira evez, hogy irányban tartsa illetve kissé zavarja a partszéli halakat. A villinges a csónak partfelőli oldalán folyás irányába meríti a viliinget és amikor a befelé menekülő hal nekiütődik a hálónak, a kanalat felfelé fordítja, kiemeli és a halat a csónakba borítja. Ezzel a szerszámmal főleg keszeget lehet fogni, és ha jó tanyát fognak ki, akkor elég nagy fogásra is szert tehetnek. A legismertebb kisszerszámok közé tartoznak a különféle varsák is. Ez a halfogó eszköz olyan zsákszerű háló, melynek belsejében legalább egy befelé szűkülő háló - vörsök vagy visszája - van, és ha ezen átmegy a hal, már nem talál vissza. Anyagát tekintve a varsa készülhet vesszőből vagy hálóból. A drótból készült varsa nagyon ritka, ez főként az orvhalászok szerszáma volt. Vesszővarsát sem használnak ma már, de a Kanizsai Dorottya Múzeum birtokában van néhány ilyen eszköz is. A leggyakoribb a hálóból készült varsa. Ez több gyűrűből áll, de az öt gyűrűs az általános. A varsa vége zárt. Jelenleg többnyire 60 szemes ritkavarsákkal dolgoznak, mert minél világosabb a varsa, annál jobban fog, a keszeget viszont kiengedi. Az ilyen varsáknak gyakran két visszájuk van. A hossza 1,5-2 m. Leginkább áradáskor használják. Mielőtt jön a víz, kihelyezik, de úgy hogy a bujája (első karikája) éppen hogy csak kilátszik és amikor jön a vízzel a hal, belemegy. Kihelyezéskor mindkét végét karóhoz kötik. Az idősebb halászok kifejezetten szerettek ezzel a szerszámmal dolgozni. A varsát legtöbbször terelőszárnnyal is ellátják. A szintén fonálból készült terelőszárny egyik vége az első gyűrű széléhez, a másik vége pedig