Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Katkóné Bagi Éva: „Madarat tolláról...” (nemzetet ruhájáról). A szabó szakma múltja, jelene. Jövője?

KATKÓNÉ BAGI ÉVA „Madarat tolláról..." (nemzetet ruhájáról) A szabó szakma múltja, jelene. Jövője? A Fekete házban rendezzük meg a 2006. esztendő legrangosabb kiállítását a földszinti termekben, mely a szabó szakmának állít emléket. A kiállítás tárgyi anyaga Ördögh Ferenc gyűjteményéből tevődik ki a Történeti gyűjtemény tárgyaival kiegészítve. E kiállításhoz készülődve gondoltam át a szabó szakma helyzetét, mely az alábbi tanulmány témáját adja. A nemzeti öltözetekről A ruházat kifejezi egy nemzedék gondolkodását, jellemét, és visszatükrözi az éppen uralkodó korszellemet. Bár azt mondják, nem a ruha teszi az embert, de a társadalom állapotáról mégis árulkodik, hiszen ha régi utcaképeket, vagy fdmeket nézünk, gyakran csupán a járókelők viselete segít bennünket korban elhelyezni az illető felvételt. Az emberiség létszükségletből kezdett ruházkodni, de amióta művészi redőkbe formálta tógáit, guruló, palástot, kaftánt visel, azóta öltözködik. A nemzeti viseletek kezdetben az arisztokrácia pompáját fejezték ki, majd később a polgárosodás alkalmával az öltözék egyszerűsödése, kényelme került előtérbe: a feszes atilla helyett zakót hordtak, a szűk magyar nadrágot felváltotta a pantalló stb. A magyar férfiak a honfoglalástól kezdve kaftánszerü felsőruhát viseltek, amit szíjvégekkel díszített bőrövvel fogtak össze, míg nyugaton ezekben az időkben a körgallér, a köpönyeg volt a jellemző viselet. A XV. századtól a harcmodor változásának következtében a magyarok kaftán-szerű öltözete is lerövidült, majd rákerült az egyetlen nyugati elem, a körgallér, ez a felsőruha lett a mente őse. Miközben a török hódoltsági területek gátat szabtak a nyugati divat terjedésének, a magyar férfi öltözet jellemzőit elfogadta a török ízlés, ezért a. nyugati államok követei is magyar ruhában járultak a török elöljárók elé. így lett a férfi nemzeti viselet diplomáciai kellék. Tartozékai: az ing fölé öltött karcsú, csípőig érő, sújtassál díszített dolmány, a panyókára vetett hosszabb mente, a dúsan zsinórozott szűk nadrág, a föveg és csizma. A drága alapanyagok, pompás kiegészítők keleties ízlésvilággal alkalmazva elkápráztatták a környező országok fejedelmeit is. Olyannyira, hogy szerte Európában a könnyűlovasság uniformisa a magyarok viseletén alapult. A közrend öltözködését is ezek a stílusjegyek jellemezték, csak olcsóbb anyagokból és egyszerűbb díszítéssel.