Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)
NÉPRAJZTUDOMÁNY - Katkóné Bagi Éva: „Madarat tolláról...” (nemzetet ruhájáról). A szabó szakma múltja, jelene. Jövője?
Az ország sorsfordulóin felerősödött nemzeti érzelmek kedveztek a magyar arisztokratikus viselet felvirágozásának. Ilyen volt a reformkor idején Kossuth iparvédegyleti mozgalma, amihez az egész ország csatlakozott. Elérték, hogy a 19. század folyamán ünnep- és hétköznapon egyaránt magyaros szabású ruhákat viselt az ország apraja-nagyja és a gazdagon alkalmazott díszítőelemeket a magyar ipar készítette. A szabadságharc idején és utána is, az öltözék megválasztása, a nemzeti szín viselése egyértelműen a hazafias érzések kifejezése volt. Ekkor alakult ki a korábbi dolmánynak és mentének különféle történelmi nevü változata. Létezett kazinczy-, zrínyi-, árpádka-, csokonai-, buda-szabású kabátka, vagy deák köpönyeg. Az atilla és a bocskai szabását pedig még ma is ismerjük. 1896-ban a honfoglalás ezredik évfordulóján a főrangú urak díszruhában ülték meg lovaikat, kócsagtollas föveggel, panyókára vetett prémes mentében, selyemdolmányban és sarkantyús csizmában. Az ünnepségeken résztvevő hölgyek arannyalezüsttel hímzett, fűzött derékban, selyembrokát szoknyájuk előtt tüllcsipke kötényben jelentek meg, haj koronájukat gyöngyös párta és fátyol díszítette. Trianon után a nemzetet ért csapáson kesergők fekete gyászruhát öltöttek, majd a magyar ruha divatjának megteremtésével a nemzeti öntudatot erősítették. Megkedveltetésére, támogatására, terjesztésére 1920-ban a Női Szabók Országos Szövetsége pályázatot írt ki és a Magyaros Öltözködési Mozgalom Országos Bizottságának munkája is követőkre talált, mert a magyar ruha bizonyos jellemzői országos divattá váltak. Különösen a gyermekeket öltöztették szívesen magyar ruhába. Ekkor indult világhódító útjára a halasi csipke is, melynek eredeti célja a népi motívumok megismertetése, s az elszegényedő vidékek asszonyainak, lányainak munkalehetőség biztosítása volt. Napjainkban a báli szezonban, különösen szemet gyönyörködtető látvány, ha valamelyik hagyománytisztelő táncmulatságon feltűnik a magyar öltözet összetéveszthetetlen jellemzője: a tüllfátyol, a gyöngyös párta, a csipkekötény, a panyókára vetett zsinóros bársony mente, a dolmány, a magyar nadrág, és a csizma. Az oktatásról A férfi és nöi szabó szakma képviselői kezdetben még céhes kereteken belül kézimunkával hozták létre a kor festőművészei által oly szívesen megörökített rokokó vagy reneszánsz ruhakölteményeket. A varrógépek gyors elterjedésének köszönhetően és a céhek felbomlása utáni termelés megugrásának következtében viszont a szabóipar gyors fejlődésének lehetünk tanúi. A szakmai oktatás kezdetben céheken belül történt. Méretet különböző hosszúságú papírszalagokkal vettek, majd a centiméter behozatala a szabászat tanításának iskolai karakterét adta meg. 1818-ban bevezették