Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)
RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Helen D. Donoghue – Marcsik Antónia – Molnár Erika – Paluch Tibor – Szalontai Csaba: Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar kori temetőből. Előzetes beszámoló
A lepra Kárpát-medencébe történő behozatalára alapvetően két lehetőség van: vagy bizánci, vagy avar emberek vitték magukkal a bizánci területekről az Avar Kaganátus területére. Bizánc 626. évi sikertelen ostroma előtt az avarok és Bizánc között igen intenzív kapcsolatok voltak, melyek között békés és háborús események is bőségesen voltak. Nagyon valószínű, hogy számos bizánci kereskedő árulta portékáját az avarok között. Tudomásunk van az avar kagánnak dolgozó bizánci mesterekről is (pl. fürdőépítök) (SZÁDECZKYKARDOSS 1998, 48). 8 Előfordult, hogy a császár saját — törvénytelen — fiát és más bizánci előkelők gyermekeit adta túszul az avar kagánnak a béke megőrzése fejében (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 169, 212), illetve értékes ajándékokat küldött az avaroknak (elefántok, aranykerevet stb.) (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 58). Ezekből az adatokból arra következtethetünk tehát, hogy a Kaganátus területén nemcsak rendszeresen visszatérő személyek voltak a bizánci illetékességű emberek, de közülük sokaknak úgy alakult az élete, hogy akár évekig is ott kellett élnie az avarok között. Az interperszonális kapcsolatok között még több forrás áll rendelkezésünkre az avar kagánhoz küldött bizánci követjárásokról. A követjárások általában békésen zajlottak, néha azonban a tervezettnél hosszabbra is nyúltak, amikor a kagán dühében fogvatartotta, vagy hosszú várakozásra kényszerítette őket (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 36, 60, 62, 63, 126). Végül meg kell említenünk a bizánci kémek lehetséges szerepét is, akik szintén járhattak az avarok földjén. A felsorolt esetekben említett személyek közül egyikről sem tudjuk bizonyosan, hogy ők lehettek azok, akik a Kárpát-medencébe behurcolták a Mycobacterium leprae-t, csupán csak azt akartuk bemutatni, hogy melyik kör lehet ebben érintett. Látható tehát, hogy igen kevés, alig tucatnyi ilyen, interperszonális kapcsolatra lehetőséget adó eseményt őriztek meg a források. Ennek ellenére, amikor áttekintjük és értékeljük ezeket a történeteket, azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy — különösen a császár által „szervezett" utazók — minden bizonnyal népes küldöttséggel, kísérettel érkezhettek a Kaganátus területére. Bizonyos, hogy a császár környezetéből származó túszok mellett számos kísérő is lehetett, akik útközben ellátták a magas rangú személyeket. Ugyancsak több emberre volt szükség ahhoz is, hogy pl. az elefántok útját biztosítsa, vagy az aranykerevetet a kagánnak leszállítsa. A küldöttségek az úti cél elérése után, valószínűleg rövid pihenő után tértek vissza kiindulási pontjukhoz. Akármilyen rövid is lehetett egy ilyen tartózkodás az avarok között, elegendő lehetett arra, hogy a Mycobacterium leprae kórokozót átadják az avaroknak. Terjedelmi okok miatt nem idézzük a hivatkozott forráshelyek szövegét. Erre a fentebb már említett hosszabb dolgozatunk keretében foguk sort keríteni.
