Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Helen D. Donoghue – Marcsik Antónia – Molnár Erika – Paluch Tibor – Szalontai Csaba: Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar kori temetőből. Előzetes beszámoló

Miután megvizsgáltuk az avarok passzív fertőzésének két lehetséges módját, vegyük részletesen szemügyre azokat a lehetőségeket, amelyek abból indulnak, hogy a Mycobacterium leprae kórokozót maguk az avarok hozták be a Kárpát-medencébe valamelyik bizánci útjuk során. E témakörben a „bizánci" meghatározást tágabb értelemben használjuk. Elsősorban is jelenti a bizánci hatalmi övezetet, azaz a Duna alsó folyásától délre eső területeket. Jelenti továbbá azokat a városokat, amelyek a bizánci hatalmi szféra területén találhatók, melyek döntő többsége ókori előzményekre vezethető vissza (pl. Sirmium=Belgrád, Adrianapolis=Edirne, Bononia=Vidin, Durostorum=Silistra, Marcianopolis=Reka Devnja, Anchialos=Burgasz, Viminacium=Kostolac stb.). A városok kötelező jelleggel voltak részei egy-egy utazó, vagy egy hadsereg itinerének, hiszen a nagyobb távolságok megtételéhez és a tájékozódáshoz nélkülözhetetlenek voltak. Ezen adottságok miatt biztosak lehetünk abban, hogy egy-egy békés út, vagy avar hadjárat során nemcsak a célállomás, hanem az útközbe eső városok is komoly veszélynek voltak kitéve. Dolgozatunk szempontjából azonban jelen esetben sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy ezek a városok is lehetnek forrásai a Mycobacterium leprae baktérium elterjedésének. A békés avar közvetítők közül valószínűleg kizárhatjuk a kereskedőket és a mestereket, róluk ugyanis nincs tudomásunk. Tudunk azonban olyan avar előkelőről (Bookolabras), aki a kagán egyik feleségét elszeretve menekült a kagán bosszúja elöl a bizánci császárhoz. Kiadatását többször követelte a kagán, de nem tudjuk, hogy császárnak volt-e elég ereje letagadni a őt, vagy nem tudott ellenállni, és néhány éves távollét után kénytelen volt visszaküldeni az illetőt az avarok földjére (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 51, 53, 65). Tudjuk, hogy békés időben a kagán teljes háreme gyakran felkereste a szomszédos bizánci területeken található nevesebb fürdőket (pl. Anchialos=Burgas/Banja) (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 60). A bizánci fürdőket látogató avar katonákkal pedig Thessaloniké első ostromakor is találkozunk, akik ugyancsak megfertőződhettek a fürdőzés közben (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 115). Békeidőben a legtöbb avar a 626. előtti követjárással járt Bizáncban, akik sokszor néhány naponta váltották egymást a császári udvarban. A követeket bizánci katonák kísérték útjukon, így aligha kerülhettek olyan környezetbe, ahol leprások elszigetelten éltek. Más esetekben viszont a követek előbb bevásároltak a bizánci műhelyekben és a piacon, majd így tértek haza (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 22, 44). Természetesen nemcsak a bizánci követeket érte néha agresszió a kagán részéről, de ugyanez elmondható néha az avar követekről is, hiszen voltak olyanok, akiket 6 hónapra is