Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Helen D. Donoghue – Marcsik Antónia – Molnár Erika – Paluch Tibor – Szalontai Csaba: Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar kori temetőből. Előzetes beszámoló

szár lett. A keresztségben a Hérakleios nevet kapta, majd a trónra lépésekor lett Constantin a neve. A Constans név nevének egyszerűsített, elsősorban a nép körében használt változata. Élete folyamán később a Pogonatos= szakállas nevet kapta (OSTROGORSKY 2001, 111) A verdefényes, igen jó állapotú solidus (MIB 39), 667-668 szeptem­ber/novemberi kiadású. Külön érdekessége a tárgynak, hogy annak felületén egyértelműen fog lenyomat látható, azaz valaki valamikor beleharapott annak érdekében, hogy az arany valódiságát ellenőrizze. A pénz II. Constans solidusai közül a legutolsó típus, hiszen uralkodásának utolsó évében készülhetett. Emiatt alig 1 éven át készülhettek ilyen pénzek, azaz igen kis mennyiségben kerültek forgalomba. Ezek alapján arra lehet követ­keztetnünk, hogy a pénz a veréshez viszonylag közeli időpontban került későbbi gazdájához, azaz a 660-as évek végén vagy a 670-es évek elején. A kiskundorozsmai solidus jelenleg párhuzam nélküli a kárpát-medencei bizánci pénzek között. II. Constans solidusai közül a legkésőbbi darabok a 662-667-ben vert solidusok. 668-tól kezdve pedig már csak olyan pénzeket találunk, amelyek már IV. Constantinus császár nevéhez kötődnek (SO­MOGYI 1997, 110). A vizsgálat térbeli kereteit a Kárpát-medence, Bizánc városa és a biroda­lom európai részei adják. A korai avarság külső, más területek felé irányuló (interetnikus) kapcsolatai szinte kizárólag a balkáni régióba irányultak, azon belül is a bizánci hatalom alatt álló területeket érintették. A megjelenő lepra a lakosságban igen határozott és gyors reakciót vált­hatott ki. A betegségben szenvedőket szigorúan elkülönítették, azaz a kö­zösség hermetikusan elzárta saját magától a betegeket. Az így létrejövő lepratelepek (leprosoriumok) vagy lepraházak külvilággal való kapcsolata a minimumra csökkent. Mivel a betegség társadalmi kezelése ilyen követke­zetes volt, nehéz pontosan választ adnunk arra a kérdésre, hogy a kiskundorozsmai avarok mégis, mi módon kaphatták el a Mycobacterium lepráét? Mivel a betegség tünetei egyértelműen látszottak, annak van na­gyobb valószínűsége, hogy olyan emberrel kerülhettek közvetlen kapcsolat­ba, aki ugyan magában hordozta a kórokozót, és megjelentek a tünetei is a testen, de ennek mértéke még nem volt olyan fokozott mértékű, amely miatt a közösség leporosoriumba zárhatta volna. Érdekes megfigyelés, hogy a kiskundorozsmai temető rendjében nem mutatkozik a leprás egyének elkü­lönítése, hiszen a sírok illeszkednek a sorokba (7. kép). Ha a társadalom szereplőiben volt is egy, a leprás egyén irányában meglévő bizonyos távol­ságtartás még az életében, ez nem jelenti egyértelműen azt, hogy ezzel a túlvilági életből is kizárták volna őket (SCURLOCK 1995). 7 7 Az adatra Makkay János hívta fel a figyelmet. Segítségét ezúton is köszönjük!

Next

/
Oldalképek
Tartalom