Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2005 (Szeged, 2006)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Helen D. Donoghue – Marcsik Antónia – Molnár Erika – Paluch Tibor – Szalontai Csaba: Lepra nyomai a kiskundorozsmai avar kori temetőből. Előzetes beszámoló

csak a lepra miatt volt rossz helyzetben. Biztos és egyértelmű adataink vannak arról, hogy számos alkalommal pusztított pestis is a városban,

5 de tudunk más, nem pontosan körülhatárolt betegségekről, „halálos dögvészekről". Nagy a valószínűsége annak is, hogy a tuberculosis is számos alkalommal szedte áldozatait, és talán még egy császár is ebben halt meg (III. Konstantin 641. május 25-én) (OSTROGORSKY 2001, 111). Látható tehát, hogy a „fejlett, civilizált" világ fővárosában bizony visszatérő jelenség volt egy-egy hirtelen feltűnő tömeges járvány. Az is bizonyos, hogy ezek nemcsak kizárólag a fővárost sújtották, hanem minden bizonnyal vidéken is jelentős pusztításokat végeztek. A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogyan, milyen körülmények között, és ki hozhatta be Bizáncból a Kárpát-medencébe a Mycobacterium leprae-t. A lepra esetében betegség hordozásának eszközei közül az állatok teljesen kizárhatók, így ebből a szempontból csak az emberek jöhetnek szóba. Közülük is elsősorban azon személyek, akik gyakran utaztak messzi tájakra. Ebben a körben elsődlegesen a vándorok, kereskedők, iparos vándorok, futárok, postások, katonák, követek, túszok stb. jöhetnek szóba. Természetesen egyetlen — lentebb bemutatott — forrásban szereplő eseményről sem lehet azt állítani, hogy ezen az úton jutott el a betegség az avarokhoz. Ennek bizonyítására nincsenek megfelelő eszközeink. Ugyanakkor abban sem lehetünk bizonyosak, hogy csak a forrásokban megőrzött, és általunk citált módon kerülhetett a Mycobacterium leprae a Kárpátmedencébe. Nyilvánvaló, hogy számos olyan apró, jelentéktelen esemény, mozgás, utazás történhetett közel egy évszázad alatt az avarok és bizánciak között, amelynek köszönhető a lepra továbbterjedése. Ezek azonban nem szerepelnek egyetlen forrásban sem. szlávok felperzselték. Sok költséget fektetett be a leprás testvérek gondozása céljából. " (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998, 106). 5 Malalas például 558. januárja körüli időkről azt írja, hogy „A 6. indictio december havában egy másik nagyon félelmetes földrengés támadt éj köz.epén .... És ugyanabban az. időben bejött Konstantinápolyba az. avaroknak mondott hunok furcsa idegen népe... A 6. indictio február havában Konstantinápolyban pestisből kifolyólag halálozás kezdődött. " (SZÁDECZKYKARDOSS 1998, 17). Ugyancsak olvashatunk említést a Miracula S. Demetrii-ben, Thessaloniké ostromának leírásakor: „így volt ez először azért, mert egészen július haváig félelmetes pestis pusztított a városban, ... így szám szerint csak kevesen voltak a városban találhatók, s azok is halálos ernyedtségben a friss gyásztól, amely elföldelt hozzátartozóik miatt szakadt rájuk." (SZÁDECZKY-KARDOSS 1998,114). 746-ban a Szicíliából és Kalabriából hajón átterjedő bubópestis érte el a császárvárost és a környező vidéket és olyan nagymértékű pusztítást okozott a lakosság köreiben, hogy a halottak eltemetése is komoly helyhiánnyal küszködött (HADZISZ-KAPITÁNFFY 1974, 107-108), miként arról Theophanész számolt be a Chronographiájában.